Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-87. Törvényjavaslat, a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről

87. szám. 257 történő veretes biztosítja a valutafémnek szabad be- és kifolyását, csak ez szab határt a váltóárfolyamok ingadozásának, szóval csak az óvja meg valamely ország valutáját az izolált valuta hátrányaitól. Ugyanott utaltam arra, hogy minő jelentősége van a verdedíjnak s általában a veretes egyéb föltételeinek az arany bejövetelére és az árfolyamok alakulására nézve is. A szerződés természetéből folyik, hogy a két kormány, mint a melyre a verdedíjnak a törvényben meghatározott maximumon belüli megállapítása bízatnék, közös egyetértéssel egyenlő alapelvek szerint fogja annak a díjnak mindenkori mérvét meghatározni. A VI. GZIKKHEZ. (Lásd a koronaérték megállapításáról szóló törvényjavaslat 7. §-át és annak indokolását.) Ebben a czikkben, a mely a két állam arany értékérméinek törvényes forgalmát mindkét állam területén biztosítja, kerül az arany érmék tekintetében az egész szerződésnek és az annak alapját képező 1867. évi XII. t.-cz. 66. §-ának az az alapintentiója kifejezésre, a mely szerint a monarchia két állama az egyenlő elvek szerint szabályozott két pénzrendszer érméinek egy forgalmi területét képezze. Oly rendelkezés ez, mely minden érme-unionak annak természetéből folyó alap rendelkezését képezi. A két állam érméinek törvényes forgalma mindkét területen azt hozza magával, hogy a forgalmi súly mindkét államban a nyerssúly egy és ugyanazon hányadával állapittassék meg, valamint azt is, hogy mindkét állam saját érméivel szemben kötelezőnek ismerje el magára nézve azokat a rendelkezéseket, a melyek czélja a forgalomban levő érméknek teljes értékű voltát a forgalmi súlynak megfelelő magasságban állandóan biztosítani. Ennek a kötelezettségnek teljesítését lehetővé teendő, a javaslat azt a rendelkezést tartalmazza, hogy oly érmék, melyek a forgalmi súlyt nem érik el, tekintet nélkül arra, hogy melyik szerződő fél verdéjéből kerültek ki, mindkét állam állami és egyéb közpénztárai által bevonatnak, az illető központi állampénztárba szállíttatnak és onnan, ha saját veretűek, átveretés végett az illető állam saját pénzverdéjébe küldetnek, ha pedig a másik állam veretét viselik, hasonló czélból, a névérték megtérítése ellenében a kibocsátó állam pénzügyi kormányzatának adatnak át. Ennek az intézkedésnek részletes szabályozása a két pénzügyministerre van bízva. A két állam jótállása érméi teljes értékűségének érvényben tartása iránt nem terjed ki azokra az érmékre, a melyek súlya nem a rendes forgalom folytán, hanem máskép fogyott meg. Ugyanebből az okból az ilyen érmék csak belértékök megtérítése ellenében vonatnak be s nem szállíttatnak vissza a kibocsátó állam verdéjébe. A latin unió szerződéséből hiányoznak az arany-értékpénz tekintetében ily határozmányok. Ez az eltérés az intézkedésekben abból következik, hogy a latin unió államai arany értékpénzeikre nézve forgalmi súlyt nem állapítottak meg, értékpénzeik súlyát általában nem garantirozták és nem vállaltak kötelezettséget megkopott érméiket átveretni. Ezek az államok azokat az aranyérméket, a melyek a megengedett eltérésen kivül Va'/o-kot vesztettek súlyokból, állampénztáraiknál nem fogadják el. A skandináv unióban ellenben, hol az értékpénzek forgalmi súlya olyképen van az állam átveretési kötelezettségével biztosítva, mint nálunk, a jelen czikkben javasolt intézkedésekkel egészen rokon rendelkezések állanak fenn, melyek az 1873. május 27-iki érmeegyezmény 11. czikkében vannak kifejezve. A VII. CZIKKHEZ. (Lásd a koronaérték megállapításáról szóló törvényjavaslat 9. §-át és annak indokolását.) Ermepolitikai tekintetek javasolják, hogy a rendszeresített és a szerződés IV. czikkében meghatározott arany értékpénzeken kivül más, a koronaérték rendszeréhez tartozó érmék ne KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. III. KÖTF.T 33