Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

86 24. szám. Nevezetesen a 75. §. szerint a felmutatási kötelesség nem alkeresetlevéllel, hanem a tárgyalás folyamán előadható egyszerű kérelemmel veeudő igénybe. A felmutatási kötelesség felett továbbá a bíróság vita esetében csupán közbenszóló végzéssel határoz, mely ellen külön felebbvitelnek nincs helye. Végre az okirat birtokának, illetőleg hollétének megállapítása végett a felmutatásra kötelezett félnek nem felfedező eskü Ítéltetik meg, hanem a fél eskü alatt hallgatandó ki. Ép ez utóbbi intézmény az, a mely az egész eljárás egyszerűsítését leginkább lehetővé teszi. Az egyetlen érv, mely a javasolt szabályozás ellen felhozható volna, az, hogy az okirat közösségét megállapító végzés jogerőre emelkedése elő'tt idő előtti a fél jogainak praejudicaló eskü alatti kihallgatást foganatosítani. Ezt az ellenérvet azonban a 151. §. megerőtleníti. A fél, ki az okirat közösségének megállapítását alaptalannak tartja és e miatt az eskü alatti vallomástételt megtagadja, a felső bíró által a megtagadás okainak mérlegelése • alapján még mindig eskü alatti kihallgatásra bocsátható. A 77. §. az eddigi jogtól annyiban tér el, hogy megengedi a tanúnak a szomszédos járásbíróság területéről a perbíróság elé idézését, ha az idő és költségkímélés szempontjából czélszerünek mutatkozik. A közvetlen kihallgatásnak előnye kézzel fogható és a javaslat azt a sommás ügyekben általában, t. i. a tanú tartózkodási helyére való tekintet nélkül csupán azért nem engedi meg, mert a kisebb ügyek azt a költséget, melyet a távolabb tartózkodó tanúnak a per bírósága elé való állítása jár, nem bírnák meg. A §. által szem előtt tartott esetben azonban a költségkímélés is javasolja a közvetlen kihallgatást. A 78. és 79. §-ok azokat a visszaéléseket akarják meggátolni, a melyek a huzavonára oly könnyen felhasználható tanubizonyitás körül előfordulnak. A bíróság ama jogosultsága, melyet a per körülményeire való tekintettel tapintatosan gyakorolhat, hogy a tanúkihallgatást a költségek előleges letételétől teheti függővé, a bizonyító félre nem méltánytalan és nemcsak a rosszhiszeműen ajánlott tanúkihallgatásnak veszi sokkal hathatósabb módon elejét, mint a tapasztalás szerint ritkán alkalmazott büntetés, — hanem a felesleges tanúkihallgatásoknak is útját állja. Különösen alkalmas a perek elhúzására a külföldi tanukra való hivatkozás. A 79. §. ez okból itt még további intézkedéseket javasol. Ugyanis általában elrendeli, hogy a bíróság a külföldi tanuk kihallgatásának foganatosítására a folytatólagos tárgyalási határnap kitűzése által határidőt szabjon. Ez az intézkedés mindenesetre elég indokát találja abban, hogy a bizonyítás nehézsége a bizonyító felet terheli és hogy nem volna méltányos a mindenesetre kétes eredményű bizonyítás rendkívüli nehézsége miatt az ellenfelet különös hátránynyal sújtani. Egyébiránt a javaslat eme intézkedését nagyban enyhíti az a körülmény, hogy az elsőbirósághoz elkésve beérkezett tanúvallomás a felebbezési biróság előtt felhasználható. A javaslat továbbá megengedi, hogy a biróság a külföldön eszközlendő tanúkihallgatást mellőzhesse, ha valószínűnek mutatkozik, hogy a kihallgatás eredménytelen lesz. Ezen intézkedés analógiáját leli a perjog ama szabályában, hogy rendkívüli halasztások csak valószinűsités esetében engedélyezendők. A monarchia másik államára a 79. §. intézkedéseit azért nem terjeszti ki, mert a határos állammal fennálló sűrű összeköttetésnél fogva az ott eszközlendő tanúkihallgatások igen gyakran szükségesek és mert az ottani hatóságok megkereséseinket általában gyorsan szokták teljesíteni. Ugyanez áll a megszállott tartományokra nézve is. Hogy a 79. §. intézkedései HorvátSzlavonországokra ki nem terjednek, magától érthető és különös kimondásra nem szorult. A 80. §. igen szűkre szorítja a tanúságtételre nem bocsátható személyek körét. Ennek oka főleg abban rejlik, mert a javaslat a tanuknak eskü nélküli kihallgatását is ismeri. Ott tehát, a hol az eddigi jog a tanúságra való képtelenséget az esküre való képtelenség szempontjából állapította meg, a javaslat a megesketés mellőzésével való kihallgatásra szoritkozhatik és nem kénytelen a bíróságot az igazság kiderítésének azoktól a forrásaitól elzárni, a 77. §. 78. és 79. §§. 80. §.