Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról
74 24. szám. az órák különböző járásából ered, nem fog bajt okozni, mert a biróság előreláthatólag, erre való tekintette], valamivel később fogja az ülést megnyitni. A 21. §. a javaslat elvi álláspontját jelzi és második bekezdésében foglalt rendelkezésével ki akarja zárni, hogy a szóbeliség üres formalitássá váljék. A nyilvánosság részletes szabályozása a jelen javaslatban mellőzhető' volt, mert ereszben az eddigi jog intézkedései, kapcsolatban az ügyviteli szabályoknak ide vonatkozó rendelkezéseivel, a gyakorlatban kielégítőknek mutatkoztak. E §. lényegileg megfelel a mai jognak, a mely szintén megengedi, hogy felperes keresetének tartalmát az alperes perbebocsátkozása előtt megváltoztathassa. Ez az intézkedés különben úgy elvi, mint gyakorlati szempontból helyes. Elvileg teljes összhangban áll az a szóbeli eljárás constructiojával, a melyben, a mint ez már. a 11. §. indokolásából kitűnik, a kereset — a pert meghatározó szükséges kellékeken kivül — csak előkészítő jelentőséggel bír, gyakorlatilag pedig czélszerü ez az intézkedés, mert a keresetváltoztatás tilalma csak a perek szaporítását eredményezné. Egyébiránt a keresetváltoztatásnak szóban forgó eseteiben az idézéssel közölt kereset többnyire eléggé elő fogja készíteni a változtatott kereset tárgyalását is, azokban a ritkább esetekben pedig, melyekben a tárgyalás az előkészítés hiánya miatt azonnal meg nem tartható, annak elhalasztása, mely a 27. §. szerint felperes költségére történik, még mindig előnyösebb, mint ha felperes ezúttal elutasittatnék és ujabb perindításra szoríttatnék. A javaslat 23. §-a azon a felfogáson alapszik, hogy az érdemleges tárgyalás megkezdése előtt legelőbb is azt a kérdést kell tisztába hozni, vájjon az adott körülmények között a per maga létrejöhet-e ? A mily természetes e sorrend, ép oly czélszerü is, mert elejét veszi annak, hogy az érdem hiába tárgyaltassék akkor, a midőn a bíróság a pert utóbb még is kénytelen megszüntetni. Ha az eljárásnak e természetes megosztása mindazonáltal több perrendben, igy nevezetesen a nálunk divatozó eljárásokban is nem, vagy legalább nem teljesen ismertetik el, ennek oka két körülményben rejlik. Az egyik a per létrejöttéhez szükséges körülmények fel nem ismerése és az azokból merített kifogásoknak az ügy érdemére tartozó halasztó, sőt némely perdöntőkifogásokkal való összecserélése és összefoglalása, — a másik körülmény pedig az írásbeliség. Az előbbi körülmény, mely régebben nálunk is az érdemleges tárgyalást megelőző szaknak módnélküli kiterjesztését eredményezte, ujabban azt okozta, hogy a pergátló kifogások kelleténél jobban megszorittattak. Az írásbeliség pedig az eshetőségi elv behozását tette szükségessé, mely azután az ügy érdemét többé-kevésbé a kellően fel nem ismert pergátló kifogásokkal együvé foglalta, mely utóbbiak az írásbeliség mellett könnyen felhasználhatók az eljárás késleltetésére. A javaslat 23. §-a a per létrejöttéhez szükséges körülményeket élesen elkülöníti az ügy , érdemétől és a hiányokból tehető felszólalásokat pergátló kifogásoknak nevezi. Egyébiránt a javaslat a pergátló kifogásokat csak a 23. és 24. §§-ban foglalt eljárási szabályok szempontjából állapítja meg és ezért nem sorolja fel a per tényálladékának azokat a hiányait, a melyek mint a biróság szabálytalan alakulása vagy érdekeltsége, más módon orvoslandók és a permegszüntetésére nem vezetnek. Abból a szabályból, hogy a pergátló kifogások az ügy érdeme előtt tárgyalandók, következetesen folyik az a további szabály is, hogy alperes pergátló kifogásait az érdemleges tárgyalás megkezdése után többé elő nem adhatja. Ez utóbbi szabály alól azonban jelenlegi eljárásunkkal megegyezőleg kivételt kellett tenni azokra a perakadályokra nézve, a melyek a felek beleegyezése által sem orvosolhatók és a biróság által az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendők. Ezeket a 23. §. minden kétség elkerülése végett külön felsorolja. Egy további méltányos kivételt tesz továbbá a 23. §. a jelenlegi jogtól eltérőleg arra az esetre, ha alperes valósziuüvé teszi, hogy a pergátló kifogást korábban hibáján kivül nem érvényesítette. Íl. §. 22. §. 23. és 24.(§§.
