Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

oÖ. száttL 393 A mi a javaslatban indítványba hozatik, tekintettel erre áz általános felfogásra és változatlanul követett gyakorlatra, — tekintettel a választó-kerületek területi és közlekedési viszonyaira, — és a törvényeinkben megszabott összpontosított választási rendszerre lön megállapítva. A javaslat 7. §-ában nem tekinti a vesztegetés és az etetés és itatás fogalma alá esőknek a választóknak a választás helyére való szállítását és az onnét való visszaszállítását, és azon kerületekben, a melyek több községből állanak, a választóknak a választás helyén a szükséges ellátásban részesítését, valamint azt, ha a választók zászlókkal és jelvényekkel láttatnak el. A mire a törvényhozásnak törekednie kell, az: hogy ezen megengedett esetek visszaélésekké ne fajuljanak s azok ürügyül ne szolgáljanak arra, hogy e czímen vesztegetés vagy etetés és itatás történjék. A mi a szállítást illeti, alig állitható, hogy ebben oly előny nyújtása rejlenek, a mely a választót szavazatának mikénti gyakorlása tekintetében befolyásolná. Ezzé csak akkor válnék, ha a természetben teljesítendő szállítás helyett a választónak készpénzben való megtérítés adatnék; a mit pedig a javaslat határozottan kizár. A vesztegetés lehetősége és veszélye fenforoghat azon esetben, a midőn a szállításra a kérdéses választókerületben szavazásra jogosult egyén fogadtatik fel. A javaslat 7. és 8. §-aiban foglalt intézkedések azonban ezek lehetőségét kizárják. A fuvardíjak ugyanis szabályrendeletben nyerik meghatározásukat. A megállapított fuvardíj, a teljesítménynek a helyi viszonyok és évszakok figyelembevételével való oly megtérítését képezi, a mely a vesztegetést, a szolgálat és ellenszolgálat arányossága mellett kizárja. A szabályrendeletben megállapított fuvardíj túllépése, a cselekményt vesztegetéssé minősiti. A javaslat a választóknak a választás helyén és ideje alatt való szükséges ellátását megengedi. Készpénzben való megtérítés adása itt is kizáratott, főleg abból az okból, mert az könnyen a vesztegetés elleplezésére lett volna felhasználható. Indokát ez intézkedés részben a már fent előadottakban, részben az összpontosított választási rendszerben s ennek folyományában találja, a mely a községek szerinti felhivást és szavazást ismeri és szükségessé teszi, hogy a választók a választás színhelyén együtt tartassanak s elszéledésük lehetőleg kerültessék. Az ellátásnak azonban etetéssé és itatássá fajulnia nem szabad. Mérve: a szükségben rejlik, a melyet a bíróság a helyi viszonyok gondos figyelembevételével esetröl-esetre állapit meg, és a melyet általános ismérvekhez kötni, a mint ez a fuvardíjnál történt, nem lehetett. Igaz, ezen ismérv nélkülözi a teljes határozottságot. De az ellátás mérvét a törvényben máskép meghatározni nem lehet. Alig van más mód, mint megadni ebben a kérdésben az általános elvet és az alkalmazást az egyes eset összes körülményeinek figyelembevételével megtenni. A választóknak zászlókkal és jelvényekkel való ellátása általános választási szokást képez, . a melynek eltörlésére nézve elegendő indok nem forog fenn és kizártnak tekintendő azon lehetőség, hogy az ily csekély értékű tárgyak adása a választók akaratelhatározására döntő befolyást gyakoroljon. Magától értetik, hogy ha kiderül, hogy a jelvények adásának színébe vesztegetés váií-elleplezve, a cselekmény valódi természete szerint ítélendő meg. A 9. '§. határozatai bővebb indokolást nem igényelnek, de kívánatos azok felvétele a örvénybe, hogy a bírói megítélésre szilárd támpont nyujtassék. KÉP

V?. IROMÁNY. 1892 — 97. II. KÖTET. 50