Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról
34. szám. 109 is csupán ugyanazon ítéletnek újabb helyes alakban való meghozására szolgál alkalmul. Lehet továbbá, hogy az ítélet tartalma miatt semmis, pl. lehetetlenséget tartalmaz. Ebben az esetben kár az ügy elbírálását ismét arra a biróra bízni, ki a helyes eldöntés legelemibb szabályait sem tudta megtartani és pedig annyival inkább, mert a tartalom semmisége mellett is rendesen kivehető lesz az, hogy az alsó bíró miként intézte volna el érvényesen az ügyet. Azt a csekély előnyt, a mely abból származik, hogy a felső bíró a megsemmisítés 'esetében némi munkát kiméi meg, bőven ellensúlyozza az a hátrány, hogy az első bírónak a megsemmisítés után hozott ujabb határozata rendszerint ismét a felső biró elé fog kerülni, azaz, hogy a megsemmisítés az ugyanazon ügyben használható jogorvoslatok számát szaporítja. Az eljárás folyam iban előfordult egyes cselekmények semmisége esetében ezekhez még az is járul, hogy a raogsemmisités kimondása ilyenkor attól függ, hogy a cselekmény az ügy eldöntésére in concreto lényeges volt-e, azaz, hogy az ily megseromités mindig csak az első biró cognitiójának ismétlése alapján történhetik. A javaslat ezek folytán csak akkor engedi meg azt, hogy a felső biró az ügyet az első bíróhoz visszautasíthassa, ha az instantiák számának megrövidítése nélkül nem határozhatna. Ide tartoznak nevezetesen a 160. §. 1., 2., 4., 5. és 6. pontjaiban felsorolt esetek, a melyekben első-bíróság valóban még el nem járt, vagy azért, mert a bíróság, vagy azért, mert az eljárás jogilag hiányzik. A mi különösen a 6. pontot illeti, ez kapcsolatban az 1. ponttal a szóbeliség biztosítását czélozza. Minthogy a felek előreláthatólag tartózkodni fognak attól, hogy az első biró eljárásának eme szabálytalanságát, melyben maguk is részt vettek, a felső biró előtt panaszolják, — a javaslat e hiányokat hivatalból rendeli figyelembe vétetni. Az első biróhoz való visszautasítás esetei foglaltatnak továbbá még a 162. §-ban. Midőn az első biró az alap és mennyiség szerint elkülöníthető vitáknál csupán az alap felett határozott, nevezetesen pedig azt megállapította, fentartotta magának, hogy a mennyiség felett határozzon. Ha pedig a perújítás kérdésében elutasitólag határozott és a felső bíróság a perújításnak helyt ad, akkor a perújítás folytán eldöntendő két külön kérdés közül, melyeket a törvény csak czélszerüségi tekintetekből egyesit, az egyik, t. i. az alap-per még első-bírósági elintézésben nem részesült. Ha a javaslat e két esetben mégis csak feljogosítja, de nem kötelezi a felső bíróságot arra, hogy az ügyet az első-birósághoz visszautasítsa, ez azért történik, mert sok esetben a felső biró az ttgyet igen egyszerűen egészen elintézheti. így pl. ha a felek a kár mennyiségére nézve megegyeznek, vagy eskütől való eldöntésben állapodnak meg, továbbá, ha a perújítás megengedésének kérdése az alap-per eldöntésével szorosan összefügg. Ilyen esetekben a túlnyomó czélszerűség a mellett szól, hogy a felső biró ne legyen kénytelen az ügyet az első biróhoz visszautasítani. A 160 és 161. §-okban foglalt azon esetek, melyekben a felső biró az ügy érdemének eldöntése nélkül a per megszüntetésére szorítkozik, azon a felfogáson alapulnak, hogy a felső biróság tevékenysége az első-bíróság functiojót magában foglalja. A felső biró itt azt a határozatot hozza meg, melyet már az első-bíró meghozni tartozott volna. Hogy pedig a 161.§-ban felemiitett hiányokat a felső biróság a felebbezési kérelmek korlátain túl is figyelembe tartozik venni, ez megfelel a nálunk uralkodó felfogásnak, mely visszásnak találja, hogy a biró akkor, midőn a semmiség az egész ügyre kiterjed, mégis megálljon a részbeni megsemmisítésnél. A 161. §-ban említett több esetben ehhez járul, hogy a fél, ki kellő képviseletben nem részesül, a felebbezési kérelem és ellenkérelem terjedelme felett sem disponálhat. A 163. §. a javaslat 103—109. §-aiban kifejezett felfogásnak képezi folyamányát. A 164. §-a részben megegyez az eddigi joggal, részben pedig abban találja indokát, hogy a másodbiróság ítéletének helyessége mellett még nagyobb valószínűség harczol, mint az 163. §. 164. §.
