Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

108 24. szám. tárgyalása megengedtessék és~az elmaradt ellenféllel szemben azok a következmények alkalmaztassanak, a melyek az egyes perbeli cselekmények elmulasztásával általában járnak. Magától érthető és a 137. §-ban is ki van mondva, hogy a mulasztó ellenfélnek az előkészítő' iratban ugyan közölt, de a szóbeli tárgyaláson elő nem adott csatlakozási kérelme, valamint állításai és nyilatkozatai figyelembe nem vehetők. A felebbezési, illetőleg a csatlakozási kérelem felolvasása után a javaslat már csak a kérelem egyoldalú tárgyalásának hátrányát ismeri. A kérelem felolvasásával a bíróság már fel van szólítva kötelessége teljesítésére és igy a kérelem helyességét megítélni tartozik. A 158. §. az igazolás esetében követendő eljárásról intézkedik. Nehogy az igazolás felesleges halasztásra adjon alkalmat, az igazolási kérelem az ügy érdemének tárgyalására való idézéssel és az éidemleges tárgyalás előkészítésével is összekapcsolandó (hasonlag a 127. §. is). Az igazolás megadása esetében a javaslat egyáltalában nem ad külön felfulyamodásnak helyet. Az 1881: LIX. t.-cz. 66. §-ban emiitett két eset oly ritkán fordul elő, hogy ezekre nem lehet az eljárás berendezésénél figyelemmel lenni. A 159. §. azon felfogásnak, hogy a felebbezési tárgyalás az első-biróság előtti tárgyalás folytatása, a bíróság tevékenységére vonatkozó természetes következményét mondja ki. E részben a §. indokolása már a 147. §-nál előadottakban foglaltatik. E mellett azonban a §. szabályul kimondja azt is, hogy a felebbezési bíróság a felebbezési kérelem és ellenkérelem határain túl nem terjeszkedhetik. A felebbezési kérelem megváltoztatásának, valamint a csatlakozásnak megengedése általában feleslegessé teszi azt, hogy a bíróság a kérelmeken túl terjeszkedhessek. A kivételek a szabály alól a 161. §-nál vannak megállapítva. Magától érthető azonban, hogy a felebbezési bíróság a kérelmek határain belül a jogot hivatalból alkalmazza és a kifejezetten nem panaszolt hibákat is figyelembe veszi, a mennyiben azok a felek hallgatása által nem orvosoltatnak. Ez nemcsak az elsőbirósági eljárás szabályainak kitérjesztéséből, hanem magának a §-nak szövegéből is eléggé kitűnik. A 160—162. §-ok egyrészről meghatározzák a kivételeket az alól a szabály alól, hogy az ügy elintézése a felebbezés folytán teljesen a felebbezési bíróságra háramlik, másrészről pedig azokat az eseteket is felsorolják, a melyekben a felebbezési bíróság az ügy ériemének eldöntése nélkül a per megszüntetésére szorítkozik. A javaslat azokat az eseteket, melyekben az ügy újabb eldöntés végett az első bírósághoz visszautasítandó, jóval szűkebb körben állapítja meg, mint az eddigi jog. Hogy azokban az esetekben, melyekben ma póttárgyalás vagy bizonyítás-felvétel szüksége miatt feloldásnak és az első-birósághoz való visszautasításnak van helye, a javaslat szerint, az ügy a felebbezési bíróság által tárgyalandó és eldöntendő, ez már a javaslat rendszeréből folyik. A javaslat azonban az úgynevezett semmiségek esetében sem követi a fennálló jogot. Az a tan, hogy a felsőbíróság semmiségek esetében a megsemmisítésnél meg köteles állani, dogooatice is helytelen, mert midőn arról van szó, hogy a felső biró az alsónak hibáját orvosolja, az orvoslás módjára nézve fogalmilag nem tehet különbséget az, hogy minő t. i. úgynevezett alaki vagy anyagi hibát követett-e el az első biró. Az egyik, mint a másik esetben a felső bírónak mindenekelőtt a hibát kell constatálni és a hibás határozatot félretenni. A dogmatice elhibázott constructiu azonban gyakorlatilag is helytelen következményekre vezet. Lehet, hogy az ítélet alakilag semmis, például nincs indokolva, de egyébként helyes és a felső biró által is helyesnek találtatik. Ebben az esetben teljesen felesleges a megsemmisítés, mely a felső biró szándéka szerint 158. §. 159. §. 1 S : 1 ! ] 160-162.