Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 107 tassék; végre általában orvoslást nyújt az első-bíróságnak a végrehajtás sürgős kérdésében tett helytelen intézkedései ellen. Ekként czélszerűen kiegészíti az előzetes végrehajthatóság, valamint a felebbezés halasztó hatálya tárgyában javasolt rendelkezéseket. A tényállásnak jegyzőkönyvbe vétele, melyet az első biróságra nézve a 43. §. 3. pontja ír elő, a társasbiróság előtt már csak azért sem kivánható meg, mert ez felette időrabló volna. A társasbiróság előtt, hol a tényállás megállapításánál az első-birósági iratokon kivül az előkészítő iratok is felhasználhatók és a hol a tényállást az Ítéletben bárom biró constatálja, a jegyzőkönyvezés nem is tekinthető annyira szükségesnek, mint az egyes biró előtt. A javaslat 155. §-a mindazonáltal megadja a feleknek a lehetőséget, hogy a tényállás hiteles feljegyzéséről maguk gondoskodhassanak, sőt tekintettel különösen arra, hogy a felek a felebbezési eljárásban ügyvédi képviselet nélkül is felléphetnek, megengedi, hogy az elnök, kérelemre, lényeges nyilatkozatok jegyzőkönyvbe vételét is elrendelhesse. Hogy e feljegyzés csak kérelemre rendelhető el, abban találja indokát, hogy a feljegyzés nem a biróság, hanem a felek érdekében történik. A biróság a szóbeli informationál természetszerűen emlékezetére és magánfeljegyzésekre van utalva. Nehogy a feleknek a tényállás constatálására nézve adott engedély arra vezethessen, hogy e czímen periratok csatoltassanak a jegyzőkönyvhöz, a javaslat a jegyzőkönyvhöz mellékelhető irat tartalmát kifejezetten tényállításokra és ténybeli nyilatkozatokra szorítja és egyszersmind feljogosítja a bíróságot, hogy a meg nem felelő irat csatolását megtagadja. A 156. §. a jegyzőkönyvezés egyszerűsítéséről gondoskodik azon esetben, ha a fél ügyvéd által van képviselve. A javaslat 157. §-a a felebbezési tárgyalás elmulasztásának következményeiről intézkedik. A javaslat e következmények megállapításánál megkülönbözteti egyrészről a felebbező és ellenfelének mulasztását, másrészről pedig a felebbezési kérelem felolvasása előtti és felolvasása utáni mulasztást. Minthogy a javaslat, különösen annak 141. §-a értelmében a felebbezési kérelem felolvasása előtt tárgyalható felebbezési kérelem nem létezik, a mulasztás megfelelő következménye ilyenkor csak abban állhat, hogy a felebbezési tárgyalás nem tartatik meg, hanem a felebbezés, mint fenn nem tartott és nem szorgalmazott egyszerűen visszautasittatik. Ez a következmény azért is a legczélszerííbb, mert a bíróságnak legkevesebb megterhéltetésével jár. Hogy ily esetben a csatlakozási kérelem felett is csak akkor lehet tárgyalni, ha az önálló felebbezésnek tekintendő, a csatlakozásnak a 142. §-nál kifejtett függő természetéből folyik és a 145. §-al is összhangban áll. Minthogy a most tárgyalt esetben a felső biró a felebbezés érdemébe nem bocsátkozik, végzéssel határoz. Másként szabályozandó az az eset, ha a felebbező ellenfele marad el a felebbezési kérelem felolvasása előtt. Ekkor kétségtelen, hogy a feiebbező jogának a felebbezett ítélet felülvizsgálatára vonatkozólag érvényesülni kell. Lehetséges volna ugyan ez esetben azt a következményt is kimondani, hogy a felebbező kérelmének minden további tárgyalás nélkül egyszerűen hely adatik. Egy ilynemű következmény megállapítása az elsőbiróság előtt a perfelvételi határnapról elmaradó alperes ellen indokolható. A felebbezés azonban más természettel bir, mint a kereset. A felebbezés nem kezd meg tulajdonképeni értelemben egy nóvum judiciumot, hanem csak a tárgyalás folytatását czélozza. A felebbező egy bírói Ítélettel áll szemben, mely az ellenfél javára szól, és a melyet nem lehet egyszerűen félretenni, hanem meg kell támadni és meg kell erőtleniteni. Ellenben a kereset esetében semmi sem szól alperes mellett. A felebbezés továbbá sok esetben csak a jogalkalmazás szempontjából támadja meg az ítéletet, a helyes jogalkalmazás pedig a felsőbíróság által is hivatalból teljesítendő. Oly esetekben tehát, midőn új tények és bizonyítékok nem közöltettek, az ellenfél jelenléte nem szükséges és elmaradása teljesen indokolt lehet. Ezekhez képest nem marad más hátra, minthogy a felebbezés egyoldalú 14* 155. és 156. §§. 157. §.