Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

94 24. szám. teljesíthető. Magától érthető azonban, hogy a biró szükség esetében a bizonyitás-felvételt a 63. §. értelmében ismételheti. A 103—110. §-ok a perköltségekről intézkednek. Főczéljuk, hogy megszüntessék azt az enyhe gyakorlatot, mely nálunk a költségek megítélése körül kifejlődött és nem kis mértékben oka az alaptalan perlekedés megszaporodásának. A ki alaptalan követeléssel vagy védelemmel lép a bíróság elé, felelősséggel tartozik és az elnézés, mely vele szemben gyakoroltatnék, méltánytalanság volna a joggal perlekedőre nézve. Egyébként a felvett intézkedések jobbára önként folynak a perköltség viselésének helyes alapgondolatából. Különösen kiemelendő, hogy a 103. §. szerint a bíróság a perköltség viselésének kérdésében hivatalból tartozik intézkedni. E részben a javaslat megegyez a legtöbb újabb törvényhozással. A 104. §. a megtérítendő költséghez számítja az ügyvédi képviselettel járó költséget is és ezzel a kisebb polgári peres eljárás egyik főhibáját, mely a kisebb követelések behajtását felette megneheziti, sőt gyakran lehetetlenné teszi, és a mely számos panaszra adott alkalmat, megszünteti. — Egyúttal azonban a 104. §., abból kiindulva, hogy csak a szükséges költségek állapithatók meg, korlátolja a más helyen lakó ügyvéd megbízatásával járó költségek megitélhetését. A 106. §. felperessel szemben is teljes mértékben érvényre juttatja azt az alapgondolatot, hogy a perköltséget az viseli, ki a per intézményével visszaél és azt feleslegesen veszi igénybe. Azok mellett a feltételek mellett, a melyeket a §. megszab, és a melyek szerint alperesnek teljesen hibátlannak kell lenni, a §. intézkedése csakis igazságosnak és méltányosnak tekinthető és elejét veszi a felesleges, csupán a költségek szaporítását czélzó perlekedésnek. A 107. §. abból indul ki, hogy felperes társak fennálló és e részben nem változott jogunk szerint egy személynek tekintendők; alperes társakkal szemben pedig a §. a perköltségek megosztásának nehéz kérdését az átlagos igazságnak megfelelően szabályozza, egyúttal azonban az in concreto mutatkozó méltánytalanság kiegyenlítésére a bíróságnak felh talmazást ad. A 109. §. első bekezdése az igazolás költségei tekintetében a fennálló jogban is elismert szabályt általánosítja. A §. második bekezdése pedig a kölcsönös beleegyezéssel történt halasztásokat akarja meggátolni. E gyakori halasztások rendszerint nem állanak a felek érdekében sem és az ügyvédek által csupán viszontszolgálat fejében szoktak engedélyeztetni. Visszás volna, hogy a fél az ily, az egyik ügyvéd másnemű elfoglaltságából vagy hanyagságából eredő lépések költségeit viselje. Ehhez járul, hogy az ily halasztások a bíróságra nézve, a mely a szóbeli tárgyalásra elkészülve jelent meg, felette boszantók és időrablók, egyszersmind pedig meghiúsítják a bíróságnak a helyes munkabeosztás czéljából tett intézkedéseit. Ezen utóbbi szempontból megfelelő volna, hogy a tárgyalás elhalasztása magas illetékkel rovassék meg, pl. az érdemleges tárgyalásért fizetendő illeték felével, vagy egy határozott magasságú bélyeg alakjában fizetendő átlagos illetékkel, a mely a feleknek csak abban az esetben volna visszatérítendő, illetőleg beszámítandó, ha a következő tárgyaláson egészben vagy részben kiegyeznek ; a kölcsönös beleegyezéssel való halasztásnak egyedüli menthető és pártolható esete az lévén, ha a felek között egyezségi tárgyalások vannak folyamatban. Az illetékekre vonatkozó ily intézkedés azonban, mely arra az esetre is kiterjesztendő volna, midőn a felek a tárgyalásról kölcsönösen elmaradnak és azután az egyik fél újra-felvételt kér, nem a jelen javaslat keretébe, hanem az illetékek szabályozásához tartozik. A 110. §. súlypontja abban rejlik, hogy hathatós módot nyújt a bíróságnak, hogy a kézbesítés körüli visszásságokat saját hatáskörében orvosolja és azoknak elejét vegye, midőn felhatalmazza a bíróságot, hogy a kézbesítési közegekét a nyilvánvaló vétségük által a feleknek okozott költségekben elmarasztalja. Az a körülmény, hogy e jogot a bíróság gyakorolja és pedig az érdekelt meghallgatása után, valamint hogy a határozat ellen 103—110. §§•