Képviselőházi irományok, 1887. XXXV. kötet • 1258-1267. sz.
Irományszámok - 1887-1261. 1892. évi VI. törvényczikk, az Olaszországgal 1891. évi deczember hó 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről
140 1261 leg az azok eladásából befolyt pénzösszeg a tulajdonosoknak azok, vagy kellően igazolt meghatalmazottjaik kérésére, sértetlenül ki fognak szolgáltatni a nélkül, hogy egyebet fizetnének, mint a mentési és őrzési költségeket és átalában azon illetékeket, melyeket hasonló esetben a saját nemzetbeli hajók is tizetni kötelesek. Ha a tulajdonos vagy ennek különös megbízottja nem jelentkezik, a kiszolgáltatás az illető consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök kezeihez történik. Megjegyeztetik azonban, hogy az esetben, ha a hajó, a rajta volt tárgyak és árúk a hajótörés alkalmából törvényes kereset tárgyává válnának, az e feletti határozat az ország illetékes bíróságainak fentartva marad. A tenger által kivetett, valamint a hajókárt szenvedett árúk, melyek az egyik magas szerződő fél hajójának rakományához tartoztak, a másik fél által a mentési költségeken kivül, ha ilyenek voltak, semminemíí más illeték alá nem vethetők, kivéve, ha azon árúk a belső fogyasztásra bocsáttatnának. XXL CZIKK. A magas szerződő felek területein levő minden természetes és mesterséges vizi utakon a hajózás a másik magas szerződd félhez tartozó hajók vezetőinek ugyanazon feltételek mellett s a hajótól vagy rakományától fizetendő ugyanazon illeték mellett fog megengedtetni, mint a nemzetbeli hajósoknak. XXII. CZIKK. A magas szerződő felek megegyeznek az iránt, hogy a magas felek egyikének hajói — a bírósági eladás esetét kivéve — az illető hatóság által az eddigi lobogóviselési jog visszavonásáról kiállított nyilatkozat nélkül, a másik fél által állami illetékességííekké nem nyilváníttathatnak. . szám, mer, auront été recouvrés, ou bien le prix de lear vente, seront intégralement remis aux propriétaires, sur leur demande ou celle de leurs agents, á ce dúment autorisés; et cela sans autre paiement que celui des frais de sauvetage, de conservation, et, en général, des mémes droits que les navires nationaux seraient tenus de payer en pareil cas. A défaut du propriétaire ou d'un agent spécial, la remise sera faite aux Consuls, aux Vice-Consuls ou aux Agents Consulaires respectifs. II est, toutefois, bien entendu que, si le navire, ses effets et marchandises, devenaient, a Poccasion du nauírage, l'objet d'une réelamation légale, Ja. décision en serait déférée aux tribunaux compétents du pays. Les épaves et les marchandises avariées, provenant du chargement d'un navire de l'une des Hautes Parties contractantes ne pourront, sauf le paiement, s'il y a lieu, des frais de sauvetage, étre soumis, par l'autre État, au paiement de droits d'aucune espéce, a moins qu'on ne les passe a la consommation intérieure. ARTICLE XXL Les conducteurs des navires et des barques appartenant á l'une des Hautes Parties contractantes seront libres de naviguer sur toutes les voies de communication par eau, sóit naturelles, sóit artificielles, se trouvant sur les territoires des Hautes Parties contractantes, aux mémes conditions et en payant les mémes droits sur les bátiments ou sur la cargaison, que les conducteurs de navires et de barques nationaux. ARTICLE XXII. Les Hautes Parties contractantes sönt d'accord que, sauf le cas de vente judiciaire, les navires de l'une des Hautes Parties ne pourront étre nationalisés dans l'autre sans une déclaration de retrait de pavillon, delivrée par i'autorité de PEtat dönt ils relévent.
