Képviselőházi irományok, 1887. XXXIV. kötet • 1243-1257. sz.

Irományszámok - 1887-1243. Törvényjavaslat, a Svájczczal 1891. évi deczember hó 10-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről

1243. szám. lí említetteknél nagyobb könnyítéseket állapított volna meg, e könnyítések a másik féllel való forgalomban is, a kölcsönösség feltétele mellett alkalmaztatnak. 13. czikk. Mindkét szerződő félnek jogában áll, hogy a másik fél területein való székhelylyel főconsulokat, consulokat, alconsulokat vagy consuli ügynököket kinevezhessen. Mielőtt azonban valamely consuli tisztviselő, e minőségében, működését megkezdhetné, szükséges, hogy azon fél részéről, a melynek területére kineveztetett, szokásos módon elismertessék és elfogadtassák. A szerződő felek egyikének consuli hivatalnokai, a másik fél területein ugyanazon kedvezményeket, jogosítványokat és mentességeket élvezendik, a melyekkel ott a legtöbb kedvezésben részesülő nemzet hasonló jellegű és rangú consulai birrfak vagy bimi fognak. A szerződő felek mindegyikének jogában áll ;izon helyeket kijelölni, a hol a consuli hivatalnokok működésének megengedését czélszerfínek nem találja; ezen megszoritás a szerződő felek valamelyikére csak akkor alkalmazható, ha az harmadik államok irányában szintén alkalmaztatik. 14. czikk. A jelen szerződés, az I. czikk 2. száma alatt foglalt határozat fentartásával, Liechtenstein herczegségre (az osztr.-magy. monarchia és Liechtenstein közt 1876. évi deczember 3-án kötött vámés adóegyesülési szerződés XXVII. czikke értelmében), valamint átalában azon országokra is kiterjed, melyek a szerződő felek vámterületeivel jelenleg egyesítve vannak, vagy jövőben egyesítve, lesznek. 15. czikk. Jelen szerződés 1892. évi február 1-én lép életbe és 1903. évi deczember 31-ig érvényben marad. Ha azonban a szerződő felek egyike sem nyilvánítaná tizenkét hónappal az emiitett időszak lejárta előtt a szerződés hatályának megtantes pourrait accorder a un tiers État, quant a l'expédition douaniére, profitéra, a condition de réciprocité, au commerce de l'autre Partié contractante. Article 13. 11 sera loisible aux Parties contractantes de nommer des Consuls Grénéraux, Consuls, ViceConsuls au Agents consulaires pour résiderdans les territoires de l'autre. Mais, avant qu'un fonctionnaire consulaire puisse agir en cetté qualité, il devra étre reconnu et admis, dans la forme usitée, par le Grouvernement auprés duquel il tga délégué. Les fonctionnaires consulaires de chacune des Parties contractantes jouiront, sur les territoires de l'autre, de tous les priviléges, exemptions et immunités qui sönt ou qui pourront étre accordés aux Consuls de la mérne catégorie et du mérne rang de la nation la plus favorisée. Chacune des Parties contractantes aura le droit de désigner les localités oü il ne lui conviendra pas d'admettre des fonctionnaires consulaires; mais il est bien entendu que cetté réserve ne pourra étre appliquée a l'tuie d'entre elles sans Tétre également a tous les autres États. Article 14. Sons réserve de la disposition de I'article 1

er chiffre 2, le présent traité s'applique a la principauté de Liechtenstein (en vertu de 1'article XXVII du traité d'union douaniére conclu, le 3 décembre 1876, entre l'Autriche-Hongrie et le Liechtenstein), ainsi qu'en général aux pays appartenant actueilement ou qui pourraient appartenir á l'avenir au territoire douanier de l'une des Parties contractantes. Article 15. Le présent traité entrera en vigueur le l

er février 1892 et restera exécutoire jusqu'au 31 décembre 1903. Dans le eas oú aucune des Parties contractantes n'aurait notifié, douze mois avant la fin de la dite période, son inten-