Képviselőházi irományok, 1887. XXXIII. kötet • 1227-1242. sz.
Irományszámok - 1887-1229. Törvényjavaslat, a német birodalommal 1891. évi deczember hó 6-án kötött állategészségügyi egyezmény beczikkelyezéséről
1229. száni. 55 A kikötött feltételnek tehát akként felelhetünk meg, ha az 1888 : VII. t.-cz. 82. §-át novellaris úton oda módosítjuk, hogy a ragadós tüdőlobnak vagy fertőzésének gyanújában álló szarvasmarhát — három hónap helyett —- hat hónapon át kell zár alatt tartani. Ily intézkedés különben saját állategészségügyünk érdekében is kívánatos, mert az állatorvosi tudomány kétséget kizárólag megállapította, hogy a ragadós tüdolob incubationalis stádiuma sok esetben. három hónapnál tetemesen hosszabb ideig tart. Egyébiránt az állategészségügyi rendészet terén legsürgősebb teendőink egyike az, hogy a ragadós tüdőlobot minél előbb kiirtsuk. A nyugati államok példája mutatja, hogy ez a feladat nem kivihetetlen. S ha ezt az Ausztriával párhuzamosan, vele egyidejűleg és egyetértőleg alkalmazásba veendő irtási eljárás mielőbbi végrehajtása útján megoldottuk, nemcsak azok a korlátozások fognak megszűnni, melyek szarvasmarha-kivitelünket a ragadós tüdőlob uralkodása folytán érhetik, de ezzel egyszersmind állatállományunkat is legnagyobb s legfélelmesebb ellenétől mentjük meg. Ebben az irányban mindkét államfél már legközelebb nagyobb actiót szándékozik megindítani, mire a szükséges felhatalmazást a törvényhozástól tárczám jövő évi költségvetésének átmeneti kiadásai alatt e czélra kért hitel megszavazása által is bizonyára meg fogom nyerni. Az egyezmény VI. czikkében foglalt azt a határozatot, mely szerint ragadós betegség behurczolása esetén megszorítható vagy meg is tiltható az állatbevitel azon területről, honnan a betegség behurczoltatott, már az általános állategészség-rendőri szempontok teszik indokolttá és az állatállomány védelme érdekében kölcsönösen szükségessé. Ugyanily tartalmú határozat foglaltatik különben a Svájczczal létrejött állategészségügyi egyezményben (1891: IV. t.-cz.) is. Ezen czikk második bekezdésében foglalt és a határszéli kerületek elzárására vonatkozó megállapodás hazánkat, mely a német birodalommal közvetlenül nem határos, nem érdekli. Érdekeinket ez a megállapodás legfeljebb az ilyen, esetleg elzárt határszéli kerületen vasúton átvonuló állatforgalom tekintetében érinthetné; de erre a kérdéses korlátozások, a zárójegyzőkönyv 6. pontja szerint nem alkalmazhatók. A jelen egyezmény által a szerződő felek sűrű állatforgalmi összeköttetésbe lépvén egymással s állatállományuk védelmének leghathatósabb módjáról az állatbeviteli tilalmak alkalmazhatásának jogáról — egyes eseteket kivéve — lemondván, teljesen indokolt az egyezmény VII. czikkében foglalt az a kölcsönös fölhatalmazás, melynek alapján megbízottak utján közvetlen meggyőződést szerezhetnek, a másik fél területén az állatok egészségi állapotáról és arról, hogy ott az állategészség-rendőri intézkedéseket miként foganatosítják, — a miben egyébiránt csak az eddig is gyakorlatban volt s a kölcsönös előzékenységen alapult eljárás nyer Írásos kifejezést. A VIII. czikk első és harmadik bekezdésének tartalma részünkről újabb intézkedést nem igényel, mert házi állatainknak egészségi állapotáról már rég idő óta rendesen közzéteszszük a részletes heti kimutatásokat s azokat ugyanakkor a külföldi államokkal is közöljük; a keleti marhavész föllépéséről pedig már a múltban is távirattal értesítettük azokat az államokat, melyekkel állatkereskedelmi összeköttetésben állottunk. Ugyanezen czikk második bekezdésének határozatait csupán osztrák hatóságok fogják végrehajtani. Az állatok szállitására használt vasúti kocsik és hajók fertőtlenítését már a belföldi forgalomban is elrendeli az 1888: VII. t.-cz. 20. §-áuak g) pontja. Ezt az intézkedést az 1891: IV. t.-cz. (a Svájczczal megkötött állategészségügyi egyezmény beczikkelyezése) alapján kiterjesztetttik a friss bőrök szállitására használt vasúti kocsikra és hajókra is; ugy, hogy a
