Képviselőházi irományok, 1887. XXXIII. kötet • 1227-1242. sz.
Irományszámok - 1887-1239. Törvényjavaslat, a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. törvényczikk módositása tárgyában
118 1239- szám. folytán hadi szolgálatban, úgy szia lén hadi fogságban töltött idő is, — 40'/(rkal és a tiz évet meghaladó szolgálat után minden további év után 2—2%-kal magasabb összegben állapítandó meg, ugy, hogy a 40 évi szolgálati idő kitöltése után a beszámítható fizetésnek teljes összege járAz ellátás mindig 10 forintos összegekre kerekítendő ki, ugy, hogy az öt forintig terjedő részösszegek elhagyandók, 5 írtnál nagyobb összegek ellenben 10 frtnak veendők. A 800 frtot elérő, vagy azt túlhaladó beszámítható fizetés teljes összegénél magasabb nyugdíjban hosszabb szolgálati idő után sem részesíthető senki, ellenben az évi 300 írtnál kevesebb fizetéssel ellátott tanítók és tanítónők részére is a nyugdíj-kiszabásnál mindig 300 frt évi fizetés veendő alapul. 4. §. A szolgálatban az igényjogosultat utoljára megillető beszámítható javadalmazás összegének megáilapitásánál számba veendők: a) a rendszeresített fizetés készpénzben ; b) az előbbeni magasabb fizetés kiegészítéséül húzott kiegészítési (személyi) pótlék; c) a fizetéssel egyenlőnek tekintendő s nem kizárólag a hivatalos működés tartamára engedélyezett személyi pótlék; d) a fizetés kiegészítő részét képező rendszeres korpótlékok, valamint a tanítóknak járó hasonló természetű tandíjak, ez utóbbiak az utolsó öt év átlaga szerint számítva; e) a készpénzfizetést pótló vagy kiegészítő főldilletmény jövedelme, a terménybeli járandóságok és egyéb szolgálmányok tiz évi átlag szerint számítandó helyi értéke. Ellenben természetbeni lakás, lakbér, a rendszeresített javadalmazás kiegészítő alkatrészét nem képező kegyúri adomány, helyi vagy drágasági pótlék, iskola fűtésére szolgáló fajárandóság, irodai átalány, segéd tartására szolgáló javadalom a végellátás összegének kiszámításánál nem veendő figyelembe. 5. §. A nyugdíjra jogosítottnak felesége férje halála esetén évenkénti rendes özvegyi segélyt kap, ha férje legalább 10 beszámítható éven át szolgált és legalább egy éven át élt vele házasságban. Az özvegyek segélypénze 300 frtnak, illetve az elhalt férj legutolsó beszámítható fizetésének 600 frtjáig ennek 50°/»-át, a 600 frtot meghaladó rész után pedig 20°/«-át teszi, mely segélypénz a férj halála napjától számított fél év múlva tétetik folyóvá, melyből az özvegyen maradt nő nemcsak saját gyermekeit, hanem elhalt férjének előbbeni házasságából származott gyermekeit is ellátni tartozik. » 6. §. A nőtanitók a férfitanitókkal az ellátási igény elbírálásánál ugy a jogok, mint a kötelezettségek tekintetében egyenlőknek tekintendők. A férj azonban neje után annak 3 havi fizetésével, illetve, ha nyugdíjas állapotban halt el, 3 havi nyugdíjával felérő temetkezési járulékon kivül semminemű részeltetésre igényt nem tarthat. 7. §. A nőtanitó saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdíjra, vagy végkielégítésre az esetben is tarthat igényt, ha férje még életben van, vagy utána külön ellátást élvez s folytonos ellátását akkor is megtartja, ha férje után később részesül csak ellátásban, vagy ha újra férjhez megy. 8. §. Ha áz özvegy anya segélypénzt húz, akkor gyermekei fejenként az anyát megillető ellátásnak Ve-át kapják.
