Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.
Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról
58 1146. szám. mint ilyen —érvénytelenitendő-e s újabb választás fogjon helyt, avagy azon jelölt, ki a többséget megnyerte, vagy egyébként megválasztott képviselőnek kijelentendő lett volna, a törvényellenesen kitüntetett eredmény helyreigazítása után megválasztott képviselőnek tekintessék : e vagy sem? A javaslat a 28. §-ban azon elvből indul ki, hogy ily esetben a választás ismétlésének szüksége fenn nem forog, mert nem a választás érvénytelenittetik, hanem csakis a törvényellenesen megállapított és kijelentett eredmény. Az ítélet ily esetben declarativ természetét megtartja, mert megállapítván a választás törvényes eredményét, levonja azon következtetést, melyet a törvény maga ezen eredmény fenforgásához fűz. A képviselői minőség megszerzését nem lehet egyedül a választási elnök kijelentéséhez kötni, mert e kijelentés a választásnak nem képezi constitutiv elemét, hanem csakis a választás befejezésekor érvényesnek feltűnő eredmény declaratiója. Ha maga a választás egyébként teljesen törvényszerűen folyt le, ugy a választást, mint közjogi actust, nem érvénytelenítheti magánszemélyeknek vagy hivatalos közegnek oly működése, mely a törvénybe ütközik ugyan, de a melynek az eredményre előidézett hatása, ép ezen eljárás eredményekép hatálytalanittatik s a valódi eredmény itéletszerű megállapítást nyer. A választó, a ki kétszer szavaz, a választási elnök, ki a szavazatokat helytelenül adja össze, ezen cselekménye által nem a választást magát semmisiti meg a törvényesség szempontjából, hanem csakis hozzájárult ahhoz, hogy az eredmény a valóságtól eltérően lett feltüntetve. A valódi eredménynek birói megállapítása ép ellenkezőleg a választási actusnak törvényszerűségét állapítja meg. S ha az utóbbi fenforog, nem hozható fel érv az ellen, hogy a választás eredményekép ne az tekintessék megválasztott képviselőnek, kit a törvény olyannak kíván tekintetni. A bíróság ezen jogát azonban a 28. §-ban azon esetekre kellett szorítani, midőn érvénytelenségi okként a 3. §. 21. és 23. pontjai valamelyike hozatik fel. Ki vannak zárva tehát mindazon esetek, midőn a választás érvénytelenittetik, tekintet nélkül arra, vájjon a képviselő elnyerte-e a beadott érvényes szavazatok általános többségét vagy nem és csak azon esetekre kellett szorítkozni, midőn az érvénytelenségi ok megállapítása maga után vonja a többség megállapítását s azt, hogy a másik jelölttel szemben szavazásnak vagy jelölésnek egyáltalán helye volt. A 28. §. esetében, ha a bíróság a képviselő választását érvénytelenítve, a másik jelölt többségét állapította meg, ez tekintendő megválasztott képviselőnek s ennek folytán a választás ezen szempontból kell hogy külön kérvényezés tárgyát képezhesse. Ily esetben a kérvény beadásának időpontját nem a kerületben eszközölt választás napjától, hanem a Curia ítéletének kihirdetése napjától kellene számítani s az eljárás függetlenül az elsőtől volna folyamatba teendő. Ily megoldás azonban nem bizonyult czélszerűnek akkor, midőn a jogok teljes megóvása mellett lehetséges a megválasztásnak ezen kettős szempontból való elbírálását ugyanazon eljárás folyamán eszközölhetni. A 29. §. az utóbbi szempontot fogadta el s a választás-védőknek megadja ily esetben a jogot, hogy azon jelölttel szemben, a kinek többsége megállapittatni kéretik, a 3. §. alapján ellenkérvénynyel élhessenek. Az ellenkérvény tekintetében ugyanazon alaki kellékek állapíttattak meg, mint a melyek a 23—26. §-okban a kérvényre nézve megállapítva lettek. Ellenkérvény esetében azonban a költségek előleges fedezését kívánni nem látszik jogosultnak, mert az ellenkérvény, mint a védelem egyik eszköze, a kérvény folyománya és az azzal való élés megnehezítése, mint a védelem korlátozása jelentkeznék. Az ellenkérvény beadásának határidejét akkép kellett megállapítani, hogy az legkésőbb az első tárgyalás kezdetén terjesztendő elő. Ezen határidő, tekintettel a 60. §-ra, elégségesnek látszik.
