Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

1146. szám. 57 A bíróságnak azon joga, hogy a felek indítványaitól függetlenül, hivatalból bizonyítéko­kat szerezhet be, természetes korlátját a kérvényben felsorolt tényekben találja. Az ítélet csak a kérvényben felsorolt érvénytelenségi ok és az azt alkotó tények fenn vagy fenn nem forgásának megállapítására vonatkozhatik. A 21. §. meghatározza, hogy a kérvény azon képviselő ellen intézendő, akinek, válasz­tása érvénytelenittetni kéretik. A birói eljárás természete magával hozza, hogy megjelölendők azon személyek, a kik az eljárásba befolyhatnak s a befolyás mérve, az azzal járó jogok és kötelességek, egymástól elhatárolandók, vagyis a felek szerepköre élesen megvonandó. Az eljárás azon elven alapszik, hogy az kizárólag közérdekű s hogy a felek — ámbátor magánszemélyek — mint a közérdek képviselői lépnek fel. Mert a közérdek egyaránt megkívánja, hogy a törvényszerű választás érvényében fen­tartassék, a törvénybe ütköző pedig érvénytelenittessék. Az első helyen említett közérdek hivatott képviselője maga a megválasztott képviselő, a kinek magánérdeke nem áll ellentétben a közérdekkel s a kiről jogszerűleg feltehető, hogy a választás törvényszerűségének megállapításánál a megfelelő működést ki fogja fejteni. Ha a felek megjelölésénél nem azon szempont fogadtatnék el ismérvül, hogy ezen eljárás folyamán azok nem alaki, hanem anyagi értelemben vett felek, az esetre a kérvényezési jog csak azokat illetné meg, a kik jogaikban sérelmet szenvedtek és maga a kérvény azok ellen volna intézendő, a kik a jogsérelmet okozták. Ezen kívánalom eljárási szempontból csak akkor bírna jogosultsággal, ha az eljárásnak czélja nemcsak az volna, az érvénytelenségi ok fenforgása tekintetében határozni, hanem azon személyiyel szemben, a ki cselekvése vagy mulasztása által a választás érvénytelenségét okozta, a magánjogi vagy büntetőjogi következményeket is egyúttal megállapítani. De ezen fölül az eljárásban még mindig egy oly közeget kellene szerepeltetni, ki a közérdek amaz irányzatát, mely a törvényes választás érvényességének fentartásában áll, képviselje. A fent előadott elvvel nem áll ellentétben a 24. §. azon rendelkezése, hogy a kérvény, a választásnál hivatalosan közreműködő személyek ellen is intézhető, ha azok cselekménye, az érvénytelenségi okot megállapító tényálladékként a kérvényben felsoroltatott. A 26. §. azon rendelkezése, hogy a kérvényezők meghatalmazottjának, vagy azok egyi­kének Budapesten lakással kell bírnia, összefügg a 36. §-szal, mely a kézbesítések gyors eszköz­lése végett minden féltől megkívánja, hogy azok elfogadására a bíróság székhelyén lakó meg­hatalmazottat nevezzen. A 27. §. eltéröleg a házszabályok 53. §-ának 6. pontjától, a költségek fedezésére szol­gáló összeget, az ott megállapított 1.000 frt helyett 1.500 frtban határozza meg. A felemelés indokát abban találja, hogy a képviselőház előtti eljárásban ezen összeg nagyobb terjedelmű vizsgálatoknál elegendőnek nem bizonyult; és hogy a Curia előtti eljárásban, ha a bizonyítás felvétele szélesebb körre fog terjedni, elegendő költségfedezetről eleve gondoskodni kell. Az 1874: XXXIII. t.-cz. 86. §-a értelmében az tekintendő megválasztott képviselőnek, a ki az érvényes szavazatok általános többségét megnyerte. ,Ugy a hivatkozott t.-cz., mint az 1876: XXXIX. t.-cz. megállapítja azon eseteket, midőn vagy a szavazásnak, vagy a jelölésnek egyáltalán nem lett volna helye s egy meghatározott jelölt lett volna megválasztott képviselőnek kijelentendő. Ha a törvény rendelkezése ellenére oly jelölt jelentetett ki megválasztott képviselőnek, a ki az érvényesen beadott szavazatok általános többségét el nem nyerte, vagy nem azon jelölt jelentetett ki, a ki a törvény értelmében megválasztottnak kijelentendő lett volná és a Curia előtti eljárásban a 3. §-nak illető pontjára való hivatkozással, ezen érvénytelenségi ok tényálladéka birói megállapítást lelt, — azon kérdés merül fel, vájjon ily esetben a választás — KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXIX. KÖTET. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom