Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

38 1146. száni: VIT. A javaslat föfeladatát, a Curia bíráskodásának szabályozását nem lehetett megoldani a büntetőtörvény és a választási törvények (1874: XXXIII. és 1876 : XXXIX.) módosítása nélkül. Ezen törvényekben foglaltatik az anyagi jogszabályok túlnyomó nagy része, melyeket a bírónak az érvénytelenítési eljárásban követni kell. A választási visszaélések egyes fajainak fogalmai a büntető törvényből vétettek át. Felhasználtattak az érvénytelenségi okok megállapításánál azon jogszabályok is, melyek a házszabályokban vannak belefoglalva. Bizonyos pótlások és szabatositások elkerülhetlenek voltak, ha szabatos és határozott jogszabályokat akartunk nyújtani a bíróságnak, a melyek szerint az érvényesség felett döntsön. Azon érvénytelenségi okok, melyek a választási eljárás határozatainak megsértésén alapulnak, szükségkép a választási eljárást megszabó törvény szakaszainak sorrendjéhez és határozataihoz fűződnek. E választási törvény megalkotásakor 1874-ben nem tartották szem előtt, hogy azt valamely bíróság fogja alkalmazni. A tapasztalás is kiderítette, hogy számos határozata nem oly szabatos és határozott, hogy a birói alkalmazás biztos szabályául szolgálhasson. Mindezen fogyatkozásokat, tekintettel a Curia bíráskodására, pótolni kellett és nem lett volna helyes a majdan megalakuló birói gyakorlatnak hagyni fenn, hogy időjártával azok értelmét szabatositsa. Egyátalán nem volt szabad szem elöl téveszteni, hogy a biró a politikai élettől el van szigetelve, a választási mozgalmakban sokkal kevesebb részt vehet, mint a hivatalban nem levő személyek. E mozgalmakat, azok természetét közvetlen tapasztalásból csak kisebb mérvben ismerheti. Az ily ügyekben való bíráskodás nem is képezheti rendes functiója tárgyát. Csak ritkán, nagy időközökben kerülnek ily esetek eléje, Ítéletei sokkal féltékenyebb szemekkel ellenőriztetnek; mint rendszerint más ügyekben; a birói gyakorlatnak többé-kevésbé határozatlan jogszabályok mellett elkerülhetetlen ingadozása nagyobb mérvű volna és sokkal inkább megrendítené a bizalmat irányában, mint azokban az ügyekben, melyek hatósága alatt naponként előfordulnak, melyeket szükségkép jobban ismer és a melyekben való ítéleteknél egy hosszú, sokoldalú, kifejlett gyakorlatra támaszkodhatik. A mérv, a meddig ezen törvények módosítása történt, a legszükségesebbre lön szorítva. Döntő szempont volt az, hogy e törvényeknek általános revisiója nem ezen javaslat keretébe tartozik. Nem is lehetne azt megtenni a nélkül, hogy ezen törvények egyes alapelvei az átvizsgálás körébe be ne vonassanak. Ily mérvű revisió a nehéz és nagy horderejű kérdések egész sorozatát veti föl, a melyek mellett e javaslat főfeladata háttérbe szorult volna. Ezért a javaslat ez irányban csak a legszükségesebbeket ölelte fel. Kiemelendönek tartom, hogy a büntetőtörvénynek egyes határozatai szabatosittattak, a választási bűncselekmények büntető üldözésére vonatkozó határozatok, módosíttattak. Alaptalan és a bíróság félrevezetésére emelt rosszhiszemű panaszok vagy kiállított bizonyítványok büntetés alá vonattak. Hatályosan biztosíttatott, hogy a kérvények felszereléséhez szükséges okiratok másolatai elnyerhetők legyenek. A választási törvények egyes határozatai szabatosittattak vagy pótoltattak. A választást vezető, a választásnál hivatalból közreműködő személyek felelőssége hatályosabbá tétetett. Miután a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat, azon közigazgatási tisztviselőkre, a kik közvetlen hatóságot gyakorolnak, elrendeli, hogy ott, a hol hatósági hatalommal birnak, nem választhatók, hasonló határozatok hozattak javaslatba az itélöbirákra és a királyi ügyészekre is.