Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

1146. szám. 37 VI. Az eljárás a következő főbb elveken épül fel: A bíróság valamely választás törvényszerűségét nem hivatalból, hanem csakis a választók kérvénye alapján teheti eljárás és ítélet tárgyává. A birói hatáskör csakis a kérvényben felsorolt érvénytelenségi ok fenn, vagy fenn nem forgására vonatkozik, s azon hatás megjelölésére, melyet maga a törvény ahhoz fűz; vagyis az ítélet ezen része tisztán declarativ természetű. A bizonyítás a kérvényben felsorolt érvénytelenségi okok tekintetében a kérvényezőket, az ellenbizonyítás a választást védőket terheli. Ennek folytán az eljárásban a bizonyítási kötelezettség meg van határozva és a bizonyítási eljárás e kettős kötelezettségnek megfelelően szabályozva. De a bíróság nincs kizárólag azon bizonyítékok méltatására szorítva, melyet a felek indítványoznak, vagy előterjesztenek. Gondoskodni kellett oly formákról, a melyek a czél elérését lehetségessé teszik a nélkül, hogy maga az eljárás tisztán nyomozásivá alakulna át oly értelemben, hogy a felek bizonyítási kötelezettségének teljes háttérbe szorításával, a tényálladék kiderítése kizárólag a bíróságot terhelje. E tekintetben kettős korlátozás volt fölállítandó; az egyik, hogy a bíróság csak azon tényálladék megállapítására szorítkozik, mely a panaszolt érvénytelenségi okkal össze van forrva, a másik, hogy bizonyítási eszközök felkutatását külön nyomozás tárgyává nem teszi, hanem hivatalból felhasználja mindazokat, a melyeknek fenforgásáról vagy létezéséről az eljárás folyamán hivatalos tudomást nyert. Még nagyobb intézkedési jog volt a bíróságra ruházandó a tányálladék megállapítása czéljából a fenti korlátok közt, a felek személyes megidézése, s azok kikérdeztetése tekintetében. Ez elvek részben hasonszerűek azokkal, melyek a polgári eljárásban, mint a tárgyalási elvnek és a bűnvádi eljárásban, mint a vádelvnek folyományai előfordulnak. Ezen eljárás különleges természete a kettőnek összeegyeztetését tette szükségessé. Ennek megfelelöleg állapíttattak meg a contradictorius eljárás formái, a felek szerepköre; és miután ez eljárásban ugy a kérvényezők, mint a választást védők csak alaki szempontból peres felek, nem egyszersmind az anyagi jog szempontjából is, ezzel összhangban lett megállapítva a meg nem jelenés következménye és a mulasztások hatálya is. Az eljárásnak alapelvét képezi továbbá a teljes nyilvánosság és szóbeliség, a bizonyítékok szabad méltatása. A bizonyítási eljárásban szem előtt lön tartva, hogy az érvénytelenítési eljárás közjogi természetű per és pedig annak azon fajához tartozik, a melynek tárgya nem valamely vitás egyéni jog érvényesítése, vagy ily jogon ejtett sérelem orvoslása, hanem egy közjogi csejekvény megtámadott érvényességének eldöntése. % Ennélfogva a feleket anyagi értelemben vett rendelkezési jog nem illeti meg, a bizonyítási eszközök a polgári eljárástól eltérően állapíttattak meg, és bizonyítás tárgyává nem az tétetett, a mi a felek közt vitás tény, hanem az, a mit a bíróság az ítélet meghozatala szempontjából megállapitandónak vél; és igy a bizonyítási jogban a polgári eljárás mellőzésével közeledni kellett azon elvekhez, a melyek a bűnvádi eljárásban mérvadók. A javaslat az eljárás megállapításánál a szükséges főbb elvek megjelölésére az eljárási alakoknak megállapítására, az eljárásnak felismerhető tagolására szorítkozott, de nem tartotta feladatának egy minden részletre kiterjedő eljárás megalkotását. E mellett meg kellet jelölni azon forrást is, melyből a bíróság a kiegészítésre szükséges szabályokat merítheti, mely a kifejtett elveknek megfelelöleg csak a bűnvádi eljárás lehetett.