Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.

Irományszámok - 1887-1138. Törvényjavaslat, a határ- és földmérési jelek rongálása és megsemmisitése tárgyában alkotandó büntető határozatokról

1138. szám. 157 tátott. Az idézett §-ban emiitett »kárositási szándék« ritkán lesz e cselekmények rugója, s a ritka kivételek a büntetés maximumának alkalmazásával vagy megközelítésével megfelelő fenyítésre találnak. Mindazáltal a bűntettekről és vétségekről szóló büntető-törvénykö.iyvnek rendszeréhez képest, mely súlyosabb s különösen a közhatóságok intézkedései ellen irányult, de nem becstelenitő jellegű törvénysértések mellékbüntetéséül a hivatalvesztést alkalmazza, ezen mellékbüntetés a most tárgyalt büntetendő cselekményekre nézve is javaslatba hozatik. Pénzbüntetés alkalmazására, minthogy a szőnyegen forgó cselekmények rendesen vagyontalan egyének által, nem haszonlesési czélzattal szoktak elkövettetni, indok fenn nem forog. A most tárgyalt §. esetében, ugyancsak a bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv rendszerét követve, a kísérlet büntetendő volta is kimondatott. A jogsérelem itt súlyosabb, a cselekményhez megkívántató szándékosság és meghatározott eredmény a kísérletet könnyen megállapíthatóvá teszik. Nincsenek tehát meg a feltételek, melyeknél fogva büntetőtörvénykönyvünk egyes vétségek kísérletét büntetés alól kiveszi. Máskép van ez a megelőző §-ban körülirt vétségnél, s ez az oka, hogy ennél a hivatalvesztés és a kísérlet büntetendő voltának kijelentése mellőztettek. 3. §-hoz. A cselekmények, melyekre nézve a jelen §. büntetést szab, egyebekben megegyeznek az 1. és 2. §§-ban meghatározottakkal, csak tárgyuk más. Minthogy az utóbbi a közérdek szempontjából csekélyebb jelentőséggel bir, a büntetés is enyhébb mértékben volt megállapítandó. A cselekmény kevésbbé súlyos volta indokolja egyúttal a hivatalvesztésnek és a kísérlet büntetés alá vonásának mellőzését, minek, a szöveg a bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv rendszerét követve, hallgatólag ad kifejezést. 4. §-ho0. Már a bevezetésben érintetett, hogy a földmérési jelek miért helyeztettek párhuzamba és kapcsolatba a határjelekkel. A vonatkozó fejtegetésekből és e jelek eltérő természetéből következik a büntető határozat különbsége. Mig a határjel mindig hatósági ténynek eredménye, foutosabb érdekeket biztosit és helyreállitása vagy pótlása nagyobb nehézséggel és költséggel jár, addig a jelen §-ban emiitett földmérési jeleket rendesen csak hatósági közeg vagy megbízott állítja fel, épségükhöz csekélyebb érdekek fűződnek, megsemmisítésük vagy rongálásuk kisebb anyagi kárt okoz. A cselekmény kisebb beszámitású volta tehát enyhébb büntetés megállapítására vezetett. Ily alacsony büntetési tétel mellett nem volt szükséges a rongálás és megsemmisítés között az 1. és 2. §§. hasonlatára különbséget tenni. Az idézett §-ok intézkedése eléggé figyelmezteti a bírót, hogy a rongálást enyhébben büntesse, mint a megsemmisítést. Az okok, melyeknél fogva ez esetben sem alkalmaztatott mellékbüntetés és nem is mondatott ki a kísérlet büntetendő volta, a 2. és 3. §§-nál felhozottakkal azonosak. Büntetőjogi oltalom alá csak a hatóságilag elrendelt földmérés jelzői helyeztetnek, mindazáltal különbség nélkül, vájjon a földmérést polgári vagy katonai, közigazgatási vagy birói hatóság rendelte el. Az nem szükséges, hogy a jelzőt hatósági közeg alkalmazta légyen, ha csak a hatóság rendelete vagy megbízása alapján járt el. Tisztáu magántermészetű földmérések jelzői azonban a jelen §. határozatai alá nem vonhatók.