Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.

Irományszámok - 1887-1138. Törvényjavaslat, a határ- és földmérési jelek rongálása és megsemmisitése tárgyában alkotandó büntető határozatokról

356 1138. szám. Az ezen §-ban körülirt í-zándékossághoz tehát, — a bűntettekről és vétségekről szóló bünetető-törvénykönyv 75. §-a szerint, — csak az kívántatik, hogy a tettes a rongálást akarta légyen, s azt nem véletlenül vagy gondatlanságból követte el. A vétkes rongálás, csekély begzámitású volta miatt, nem tétetett büntető intézkedés tárgyává. Ennek ellenében a kártérítési kötelem is elég repressiv hatálylyal bir. A cselekmény tárgyai: a magyar korona területét a külföldtől és az osztrák-magyar monarchia másik államától elválasztó határ megjelölésére szolgáló jelzők. -Szándékosan mellőztetett az osztrák javaslat 292. §-ában, a franczia code pénal 257. és a belga büntető-törvénykönyv 526. czikkében foglalt határozat, hogy a jelzőnek közhatóság által vagy ennek rendeletéből kell felállítva lenni. Ez a jelzőnek hatósági ténynyel létesítését minden egyes esetben bizonyítás tárgyává tenné, mi a jelzőknek rendesen régi időkből származása miatt, az eljárást nagyon nehezítené. Elég annyi a tényálladékhoz, hogy az országos határjelnek ebbeli minősége kétségtelen legyen, vájjon azért, mert a hatósági felállítás bizonyittatott, vagy mert a határjelt hosszít gyakorlat megerősitette, az közönyös. A büntetés, tekintettel a bűntettekről és vétségekről intézkedő büntető-törvénykönyv 421. §-ára állapíttatott meg. A fogházbüntetés alacsony minimuma és a bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv 92. §-a esetében a fogháznak pénzbüntetéssel pótolhatása,! megengedik, hogy csekélyebb rongálás esetében a büntetés megfelelő enyhe mértékben szabassék ki. 2. §-hoz. Súlyosabb beszámítás alá esik az országos határjel épsége ellen irányuló cselekmény, ha a határjelnek teljes megsen misitését vagy hasznavehetlenné váltát eredményezi. Midőn a javaslat erről külön intézkedik, kifejezést ad egyúttal azon czélzatának, hogy az előző §. alá a határjeleknek csak részleges megsemmisítése vagy hasznavehetlenné tétele foglaltassák. Mégsem misités alatt oly cselekvés értendő, melynek következtében a határjel megszűnik rendeltetésének, a határvonal felismerhetővé tételének, megfelelni. Nem szükséges tehát, hogy a határjel egész anyaga megsemmisittessék, vagy eltávolíttassák, de mindenesetre megkívántatik a tényálladékhoz, hogy a netán megmaradt anyag már ne bírjon határjel alakjával, vagy ne jelezze többé a határvonal irányát. Ily értelemben a megsemmisítéssel egyenlő jelentőségű a kidöntés, szétrombolás, elvitel, felÍ8merhetlenné tétel vagy áthelyezés. A mi az előző §. indokolásában a »szándékosan« értelmezéséről, a nem szándékos cselekmény büntető beszámításának mellőzéséről és a cselekmény tárgyáról mondatott, a vonatkozó alkotó elemek azonosságánál fogva a jelen §-ban meghatározott büntetendő cselekményről is állanak. Előfordulhat, hogy ott, hol az ország határa a magánbirtok határával összeesik, az országos határjel megsemmisítése, elvitele, vagy áthelyezése haszonlesési szándékkal, illetve a birtokviszonyok megzavarása végett követtetik el. Kétség támadhatna ennek folytán, hogy a jelzett esetben a bűntettekről és vétségekről szóló büntető-törvénykönyv 407. §-a, vagy a javaslatba hozott törvény alkalrnaztassék-e? Minthogy azonban az idézett §. a határjelek megsemmisítéséről stb. általában, a javaslatba hozott törvény most tárgyalt §-a pedig csak az országos határjelek megsemmisítéséről stb. intézkedik, az emiitett kétség ama jogelv alapján, hogy a speciális törvény az általánosabbat az alkalmazásban megelőzi, könnyen meg lesz oldható. A bűntettekről és vétségekről szóló büntető-törvénykönyv 407. §-ában megállapított három évi fogházbüntetés a jelen szakaszban körülirt cselekményekre is elégségesnek talál-