Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1088. Törvényjavaslat, az 1889. évi XVI. t.-cz. végrehajtásában Fiume szabad kikötő területének az osztrák-magyar vámterületbe való bevonása iránt teendő intézkedésekről
1088. szám. 19 Melléklet az 1088. számú irományhoz. Indokolás, „az 1889. évi XVI. t.-cz. végrehajtásában Fiume szabadkikötő területének az osztrák-magyar vámterületbe való bevonásáról" szóló törvényjavaslathoz. Midőn a Fiume és Trieszt szabadkikötök területének az osztrák-magyar vámterületbe való beolvasztására nézve az 1887. évi XXIV. t.-cz. 2. §-ában kitűzött határidőnek elhalasztásáról szóló törvényjavaslat a képviselőház elé terjesztetett, egyúttal kilátásba helyeztetett az is, hogy azon módozatok megállapítása czéljából, a melyek mellett a végleges beolvasztás eszközlendö lesz, külön törvényjavaslat fog az országgyűlés elé terjesztetni. Az 1889. évi XVI. t.-cz értelmében Fiume és Trieszt szabadkikölök területének az osztrák-magyar vámterületbe való beolvasztására 1891. évi július hó 1-seje tüzetett ki. A kormány tehát a jelen törvényjavaslat előterjesztésével megfelel az 1878. évi XX. t.-czikkbe iktatott s az 1887: XXIV. t.-cz. által érvényében meghosszabbított vám- és kereskedelmi szövetség 4-ik czikkében foglalt határozatnak, mely alkalommal nem hagyhatta figyelmén kivül az érdekelt körök részéről hangoztatott azon kívánalmat sem, hogy a szabadkikötöterületnek a vámterületbe történt bevonása után is oly helyzet biztosittassék, mely a kereskedelmi forgalomnak jövőben is a kellő szabad mozgást biztosítja. Ezen czél elérésére két módozat között kellett választani; az egyik szerint nagyobb pénzáldozatokat igénylő közraktárakat kellett volna építeni, mig a másik szerint bizonyos kikötői területrészek jövőben is »szabad területté* nyilváníttatván, ezen úgynevezett puntofranco-ban az árúk kezelése, ki- és berakása stb. minden vámellenőrzés nélkül volna eszközölhető. Minthogy a kikötő-forgalom lebonyolítására szolgáló közraktárak építése tetemes pénzáldozatokat követelt volna, mit a kormány, tekintettel pénzügyi viszonyainkra, mellőzendőnek vélt, és miután az iránt is szereztünk meggyőződést, hogy a Fiúméban jelenleg létező magánraktárak, ha szabad raktárak jellegével ruháztatnának is fel, nem felelnének meg a szabadkikötök bevonása következtében beálló helyzet követelményeinek, a punto-ffanco létesítésének módozatát fogadta el a kormány, mely Fiume jelenlegi viszonyainak inkább megfelel és a kereskedelemnek is szabadabb mozgást enged. A Fiúméban és Triesztben vámkülzetnek tekintendő szabad területek kiterjedése a törvényben nem lett megállapítva, hanem mindkét kormánynak szabadságában álland a vámkülzet 3*