Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.

Irományszámok - 1887-1105. A pénzügyi bizottság jelentése, "a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról" szóló törvényjavaslatot illetőleg

1105. szám. 177 Melléklet az 1105. számú irományhoz. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a szab. osztrák-magyar állam vasúttársaság magyarországi vasútvonalainak megváltásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. Midőn a közlekedésügyi bizottság az osztrák-magyar államvasút magyar vonalainak megváltásáról szóló törvényjavaslat bírálatába belép, azon szerencsés helyzetben van, hogy ezen megváltásnak elvi alapját illetőleg hivatkozhatik a törvényhozásnak több, mint egy évtized óta tett nyilatkozataira, valamint azon forgalmi politikára, mely ugyancsak a törvényhozásnak állandó támogatása mellett lépésről-lépésre haladt előre azon czél felé, hogy az államhatalom feltétlen rendelkezési szabadságát a főbb kiviteli és behozatali irányokra nézve biztosítsa. Ezen politika folytatása mellett lettek megváltva az 1880. évi XXXVIII. t.-cz. alapján a tiszavidéki vasút, az 1884. évi XXIX. t.-cz. alapján az első erdélyi vasút, az 1884. évi XXX. t.-cz. alapján a báttaszék-dombovár-zákányi vasút, az 1884. évi XXXIX. t.-cz. alapján az alföld-fiumei vasút, az 1889. évi XIV. t.-cz. alapján az első magyar-gácsországi vasút, az 1889. évi XIV. t.-cz. alapján a magyar nyugoti vasút, és végül az 1890. évi XXXI. t.-cz. alapján a magyar északkeleti vasút — mind oly vasutak, melyek addig az állami biztosítást élvezték. Ugyancsak ezen gondolat által vezettetve adta beleegyezését a törvényhozás a budapestpécsi vasútnak az 1889 : XVI. t.-cz. alapján történt megváltásához, mely vonal az államot ugyan semmiben sem terhelte, de melynek birtoka kívánatosnak látszott a fiumei útiránynak függetlenítése és a duna-jobboldali részek előmenetele érdekében. Midőn az államvasuti politika igy kidomborodott és annak egyrészt pénzügyi eredményei teljesen kielégítőknek bizonyultak, mig másrészt lehetségessé vált a szó szoros értelmében közhasznú és úttörő reformok által ugy a személy-, mint az árúdíjszabási rendszert új és helyesebb alapokra fektetni; midőn mind világosabbá vált, hogy az államvasuti rendszer az ország kereskedelem-politikai készültségének is hatalmas eszköze: akkor lehetetlen volt kitérni a most szóban forgó vonal megváltásának eszméje előtt, mely vonal az országot annak egyik határszélétől a másikig átszeli és ugy a benső, mint a nemzetközi forgalomban elsőrangú szerepet viselt. Ezen vasút, ha egyedül üzleti érdekei által vezettette magát, a mi részéről érthető eljárás, különösen a behozatal tekintetében képes volt nagy mértékben veszélyeztetni KÉPVH. IROMÁKY. 1887—92. XXVIII. KÖTET. 23