Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1105. A pénzügyi bizottság jelentése, "a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról" szóló törvényjavaslatot illetőleg
178 1105. szám. azon czélzatokat, melyek az államvasutakra nézve mértékadók. Ha hozzáteszszük, hogy az érdekeit vidékek területén működő kereskedelmi kamarák, valamint a nagy közönség köréből mind sűrűbben hangzott fel azon kérelem, hogy ezen föfontosságú vonal az állami hálózatba bevonassék: akkor — ha ezen actiónak politikai jelentőségét figyelmen kivül hagyjuk is, — nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy a kormány kénytelen volt, az osztrák-magyar államvasút magyar vonalainak beváltását komolyan fontolóra venni. Midőn tehát a kormány oly tervvel lép fel mely szerint ezen vonalak körülbelül négy évvel az 1882-iki egyezmény által e czélból megállapított legrövidebb határidő előtt kerülnének az állam birtokába, nem habozhatott a bizottság, hogy ezen tervet ne helyeselje két feltétel alatt: először, ha a megváltás módozatai pénzügyileg megfelelők, és másodszor, ha az 1862-iki egyezmény által az állam részére osztrák területen biztositott tarifalis előnyök a megváltás után is érintetlenül megmaradnak. Az első pontra nézve, — melynek részletei különben a pénzügyi bizottság megítélésének tárgyai lesznek, — a bizottság a kereskedelmi és pénzügyi ministerek által a törvényjavaslathoz mellékelt indokolásból, valamint a nevezett ministereknek a bizottság előtt tett szóbeli nyilatkozataiból azt a meggyőződést nyerte, hogy a megváltási évjáradékkal az áliam csak oly terhet vállal magára, mely előreláthatólag a megszerzendő vasút rendes jövedelmeiből megtérül, és hogy ezen kivül az államra, —minden szerzett jogoknak tiszteletben tartása mellett, —semmiféle új teher vagy felelősség nem hárulhat. Ugyanekkor a bizottság a kereskedelemügyi minister úr nyilatkozataiból azt a megnyugtatást merítette, hogy a tarifalis helyzet kárunkra módosulni nem fog és hogy mindazon pontokon, melyeken a magyar államvasutak vonalai az osztrák-magyar államvasút osztrák vonalait érintik, a két hálózat jó indulattal rendezni fogja az összes csatlakozási, irányítási s egyéb még függő kérdéseket. Biztosítva lévén tehát azon forgalmi érdekek, melyek az államosítás után reánk nézve még értékkel bírhatnak, a bizottság aggályra annál kevésbbé látott okot, mert a magyar kir államvasutak akkor, mikor valamennyi főbb forgalmi irány felett uralkodnak és mikor különösen kelet felé más mint állami vasút egyáltalában nem vezet, elegendő súlylyal fognak bírni, hogy kívánságaik mindenütt kellőképen érvényesüljenek. A bemutatott szerződés elfogadása esetén egy 1,522-887 kilóm, hosszú vonal, melyből 1,174*491 km. elsőrangú és 259-462 km. kettős vágányú, ezen kivül az épülőfélben levő 29 km. hosszú ipolyság-balassagyarmati és a 84*9 km. hosszú morvavölgyi h. é. vonalak mennek át az állam tulajdonába. Ezen vonalak forgalmi eszközei szintén átmennek az állam birtokába, nevezetesen — a helyesbítések fentartásával — 326 drb. első- és másodrangú mozdony, 468 személykocsi, 6.054 teherkocsi, 247 podgyász- és postakocsi, továbbá 5 gőzös, 25 uszályhajó és 7 kikötőhajó. A magyar államvasutak tehát ezentúl egy 9.600 kilométerre terjedő hálózat felett rendelkeznek, mely ugy teljességére és egységes alkotására nézve, a legmesszebb menő igényeknek megfelel. Ezen hálózat uralkodik — egynek kivételével — valamennyi viszonylat felett, mely az ország bel- vagy külkereskedelmére nézve döntő jelentőséget nyerhet. Ezzel megszűnik tulajdonképen az ország területén a vegyes rendszer és megszűnik különösen, a mely vele együtt jár, a versenynek szükségessége oly értelemben, hogy az államvasutak nem lesznek kénytelenek esetleg forgalmi vagy közgazdasági indokból bizonyos árúkat a természetes vonalról leterelni és hogy ugy a személy-, mint az árú-díjszabásban egy minden melléktekintetektöl ment dispositio fog életbe lépni, mely az árúkat az erőnek, időnek és üzemköltségnek lehető kímélésével fogja irányítani. Midőn most már az egységes személy- és árú-díjszabás az ország csaknem egész területén behozatik, alkalom nyílik egyúttal arra is, hogy a megkezdett reformok általánosittassanak
