Képviselőházi irományok, 1887. XXVII. kötet • 1036-1079. sz.
Irományszámok - 1887-1064. A horvát-szlavon földtehermenesitési pótlék ügyének végleges szabályozására kiküldött magyar országos bizottság jelentése
106 4. szám. egy idő óta vannak némi feleslegei. Ha tehát az országos bizottságok tárgyalásainak czélja az 1868.évii. (XXX.) törvényczikk 21. §-ának módosítása, oka pedig az ezen alapban keletkezett feleslegek, akkor szükséges, hogy ezen módosítás vonatkozzék azon időre is, mikor ezen feleslegek az alapban keletkeztek, mert ha semmit sem határoznánk azon időre nézve, mióta a feleslegek keletkeztek, hanem csak a feleslegekről, melyek ezentúl fognak mutatkozni, ezzel csak részben tennénk eleget azon czélnak, mely czélra az országos bizottságok meg lettek választva, miután csak a jövő feleslegekről, az alap feleslegeiről pedig egyáltalában nem határoznánk. Ezért a horvát-szlavón országos bizottság azon nézetben van, hogy az országgyűlések elé terjesztendő törvényes intézkedésnek vonatkoznia kell azon időre, melytől kezdve a földtehermentesitési alapban felesleg keletkezett. A horvát-szlavón országos bizottság első kötelességének tartotta meghatározni azon időpontot, mikor a földtehermentesitési pénztárban feleslegek mutatkoztak. Ez nyilván két tényezőtől függ, a jövedelem nagyságától egyrészről és a kiadások nagyságától másrészről. A földtehermentesitési alap bevételei állanak mindenekelőtt a földtehermentesitési pótlékból, mely az 1868. év végéig bizonyos százalékban pótlék alakjában az egyenes adók minden forintja után lett kivetve, az 1869. évtől kezdve pedig Horvát-Szlavonországokban előirányzott évi egyenes adóknak törvény által meghatározott százalékából áll, továbbá az ezen alapnak az államkincstár által nyújtott előlegekből. Az alap kiadásai pedig a kezelési költségekből, a tőketörlesztés, kamat- és járadékfizetés költségeiből s végre az államnak visszatérített előlegek és fizetett kamatokból erednek. Ezen bevételek és kiadások elszámolásánál a norvát-szlavon országos bizottság bizonyos elvekhez tartotta magát, mely elveket van szerencsénk a tisztelt magyar bizottságnak ezennel magyarázni. A mi a bevételeket illeti, a magy. kir. pénzügyministerium arra jött, hogy az adóhivatalok éveken át tévesen számították ki a földtehermentesitési pótlékot, s az összes naplóknak az 1868. évtől bezárólag 1885. évig leendő revisióját rendelte el, egyúttal pedig utasította a zágrábi pénzügyi igazgatóságot, hogy a horvát-szlavón adóhivatalok az 1886-ik évtől befolyt fizetéseket a naplókban, tekintet nélkül a földtehermentesitési pótlékra, elszámolni tartoznak, s hogy a kir. pénzügyigazgatósági számvevőségnek feladata a naplókba bevezetett fizetésektől a horvát-szlavón földtehermentesitési pótlékra eső százalékot kiszámítani. De a horvát-szlavonországi országos bizottság nem vette számításai alapjául ezen kiigazított, hanem az eredeti bevételeket, nemcsak azért, mert előtte ismeretlen, hogy a kir. adóhivatalok ezen hibái miből állanak, hanem főképen azért, mert az eredeti és a kiigazított bevételek közti különbség, ha földtehermentesitési pótléknak nem tekintetnék, mint közjövedelem, utólag percentuatio alá lenne vonandó, ez pedig annyit tenne, mint a Magyarország s a HorvátSzlavonországok közti, a legfőbb számvevőszék által már jogérvényesen megállapított, a közös országgyűlés által elfogadott s a horvát-szlavón országgyűlés által tudomásul vett leszámolásokat változtatni. A mi pedig a kiadásokat illeti, mindenekelőtt tisztába kellett hozni az állami előlegek s azok kamatoztatásának kérdését. Igaz, hogy az 1854. évi január hó 16-án kelt császári nyilt parancs 3. §-a a második és harmadik bekezdésben rendeli: »Ha ezen elszámolásnál a földtehermentesitési alapnak valami követelése találtatnék, annak azonnal készpénzben az alapba kell folynia, ellenben az államkincstár követelése, mint az utóbbinak kamatozó követelése a földtehermentesitési alap ellen, az alap hitelkönyveibe bevezetendő.
