Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-998. Törvényjavaslat, az1886. évi XXIX. és 1889. évi XXXVIII. törvényczikkek módositásáról és pótlásáról

64 998. szám. Melléklet a 998. számú irományhoz. Indokolás, „az 1886 : XXIX. és 1889 : XXXVIII. törvényczikkek módosításáról és pótlásáról" szóló törvényjavaslathoz. Az 1886: XXIX. törvényczikk elrendelte, hogy az ingatlan birtokról és az ingatlanokra vonatkozó dologi jogokról eddig vezetett telekjegyzökönyvekböl telekkönyvi betétek szerkesztessenek. Történt ez tudvalevően abból az indokból, mert a részben már eredetileg is hibásan készült telekjegyzökönyvek különböző okok következtében az idő folyamán részben annyira összebonyolódtak, részben pedig annyira elhanyagoltattak, hogy az ingatlanokra vonatkozó dologi jogok szerzésének és biztosításának teljesen megbízható alapjául többé nem szolgálhatnak; és történt arra a czélra, hogy a földadókataszter által szolgáltatott becses adatok a jogi forgalom és jelzáloghitel hasznára is értékesíttethessenek, hogy az ebbeli munkálatok alkalmával a telekkönyveknek részint eredetileg megvolt, részint utóbb keletkezett hibái helyreigazittassanak és ekként a telekkönyvi betétek rendeltetésöknek megfelelően a tényleges birtokállapotok lehető hü és tiszta képévé alakíttassanak. A betétszerkesztési munkálatok foganatosítása közben szerzett tapasztalatok már a második évben arra indítottak engem, hogy törvényjavaslatot terjeszszek elő az 1886: XXIX. törvényczikk módosítása s pótlása tárgyában. Ebbeli első javaslatom eredménye lett az 1889: XXXVIII. törvényczikk. A midőn tehát most, alig ujabbi két év multával oly javaslatot terjesztek be, mely ismét az 1886: XXIX. törvényczikknek és némileg a novellaris 1889: XXXVIII. törvényczikknek is módosítását és pótlását czélozza: szükségesnek tartom ezt általánosságban is indokolni. A telekkönyvi betétek szerkesztésénél arról van szó hogy új nyilvánkönyvek alkottassanak az eddig vezetett hiányos, hibás, a tényleges birtokviszonyoknak meg nem felelő telekjegyzőkönyveknek alapul vételével és az ezen telekjegyzökönyvek szerint szerzett és az ezek helytelenségénél fogva lényegökre s terjedelműkre nézve gyakran csak nagy-nehezen meghatározható nyilvánkönyvi jogoknak sértetlen hagyásával. Hogy az ily alkotás és hogy az ily alkotást megfelelően és kimerítően szabályozó törvény hozatala sokkal nagyobb nehézségekkel jár, mint valamely jogviszonynak gyökeres új szabályozása, ez bizonyítást alig igényel; és épen oly kevéssé szorul bizonyításra az, hogy e törvény alkotásánál, a melynek az érvényben levő nyilvánkönyvi rendszerre kellett támaszkodni,