Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-998. Törvényjavaslat, az1886. évi XXIX. és 1889. évi XXXVIII. törvényczikkek módositásáról és pótlásáról

998. szám. 65 előre lehetetlen volt felismerni mindazon nehézségeket, a melyekkel a munkálat folyamán számolni kell, hogy e nehézségek részben csak a munkálatoknak tényleges foganatosítása közben tűnnek fel, és hogy ez okból a szükséges törvényhozási intézkedéseket csak utóbb és folytatólag, a gyakorlatban szerzett tapasztalati adatok alapján lehet megtenni. Ez az egyik oka annak, hogy miért szorul a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló alaptörvény aránylag rövid idő alatt már másodszor módosításra és pótlásra. A másik — még fontosabb ok a következő: A végett, hogy a szerzett nyilvánkönyvi jogok a betétek szerkesztése által semmi körülmények között ne érintessenek, hogy mindenkinek többszörös alkalom is adassék időközben szerzett, de nyilvánkönyvileg fel nem tüntetett jogait a betétszerkesztéskor érvényesíteni, és hogy ennek folytán a telekkönyvi betétek, a mennyire csak kivihető, a tényleges birtokviszonyokat s az ingatlanokra vonatkozó jogok állását tüntessék fel; valamint a végett, hogy ki legyen zárva annak lehetősége, hogy csak némi óvatosság és gondosság mellett is a betétszerkesztés által valaki orvosolhatlan vagy nehezen orvosolható jogsérelmet szenvedjen: az 1886: XXIX. t.-cz. a betétszerkesztési eljárás szabályozásában a lehető legnagyobb óvatosságot használta, az egyes eljárási cselekményeket többszörös megvizsgálás és felülvizsgálás tárgyává tette és az eljárást több, határidők kitűzése és a működő közegek előzetes kiküldése által külsőleg is felismerhetővé tett külön szakokra osztotta. « A törvényhozás ezen óvatossága igazolva volt egyrészt az által, hogy a szerzett jogok sértetlen fentartása kellően legyen biztosítva, másrészt pedig az által, hogy akkorában figyelembe kellett venni a betétszerkesztési müvelet teljesen új voltát és azt, hogy ennek foganatosítását eleinte oly közegekre kell bizni, kik gyakorlatilag ilynemű munkálattal még nem foglalkoztak és kiknek megbízhatóságára nézve teljes biztosíték nem létezett. Kétségtelen azonban, hogy a törvényhozásnak ezen indokolt óvatossága folytán a betétszerkesztési munkálatnak bonyolódottá, hosszadalmassá és költségessé. kellett válnia. Ezt szem előtt tartva, már az 1889: XXXVIII. t.-cz. is czélba vette a telekkönyvi betétek szerkesztésére vonatkozó eljárásnak egyszerűsítését; de ez inkább csak az eljárás során megállapított betétek tényleges szerkesztésére s arra vonatkozott, hogy az új telekkönyvi betétek egyszerűbbekké, könnyebben áttekinthetökké váljanak. Most azonban, miután a betétszerkesztési munkálatok 14 telekkönyvi hatóságnál folyamatban vannak, miután több mint 45 községben a betétek teljesen elkészültek és a közforgalomnak át vannak adva, és miután az ebbeli munkálatok folyamán szerzett tapasztalatok, nemkülönben a munkálatokra begyakorolt személyzet rendelkezésre állanak: elérkezettnek vélem az időt, a mikor az eljárás a betéttervek készítésére s a kiküldöttnek, valamint a betétszerkesztő bízottságnak helyszíni eljárására vonatkozólag is, idő és költség kímélésével, de az alaposság sérelme nélkül egyszerűsíthető és megkönnyíthető. A törvényjavaslat intézkedései a mondottakból folyólag egyfelől a betétszerkesztési eljárás egyszerűsítését czélozzák; másfelől pedig a munkálatok folyamán az 1886 : XXIX. és 1889 : XXXVIII. törvényczikkekben észlelt némely hiányok kipótlására vonatkoznak. A mi az eljárás egyszerűsítését illeti: Az 1886: XXIX. t.-cz, 27., 28., 30-41. §-ai s az 1889 : XXXVIII. t.-cz. 20. §-a szerinti eljárás menete a következő: Mindenekelőtt telekkönyvvezetö vagy ezzel egyenlő hatáskörrel felruházott közeg küldetik ki, a ki eljárásának kezdetén végig köteles vizsgálni az összes telekjegyzökönyveket csupán a végett, hogy a hivatalból törlendő bejegyzésekről a telekkönyvi hatóságnak jelentést KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. XXVI. KÖTET 9