Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.
Irományszámok - 1887-995. Törvényjavaslat, a birói és ügyészi szervezet módositásáról
42 995. szám. 15. §-a kimondja, hogy oly társas bíróságnál, a mely tiz bíróból vagy többö'l áll, a rokonsági és sógorsági viszony föltétlen akadályt nem képez stb. A jelen szakasz második bekezdése szerint ki van zárva a felmentés egyfelől a királyi tábla elnöke, a királyi főügyész és a kir. törvényszék elnöke, másfelöl a felügyeletök alatt álló bíróságok és ügyészségek vezetői között. A törvényszékek elnökei és ügyészségek vezetői ugyanis első sorban állanak a kir. tábla elnökének, illetőleg a kir. főügyésznek, a járásbíróságok vezetői pedig a törvényszéki elnöknek felügyelete alatt; miért is ezek között felmentés engedélyezése megengedhetőnek nem mutatkozik. A 43. §. egyéb eseteiben ellenben minden akadály alól adható felmentés. Ezekben az esetekben nem ugyanazon hivatalnál, hanem a, felügyelet kapcsánál fogva függésben levő biróságoknál (ügyészségeknél) alkalmazott oly birósági és ügyészségi tagokról van szó, a kik közvetlenül az illető hivatal főnökének felügyelete alatt állanak, következőleg a felmentési jog itt tágabb keretű lehet, mint ott, a hol az ugyanazon bíróságnál alkalmazás tekintetei méltánylandók. Annál is inkább szükség van erre, mert a 43. §-ban foglalt elég szigorú, de társadalmi viszonyaink között kellőleg indokolt szabály egyes esetekben oly hátrányokkal járhat, a melyek a közügy érdekében sem kívánatosak. A harmadik bekezdésben két tétel jut kifejezésre. Egyik tétel kimondja azt, hogy a birósági hivatalnokoknak egymás közötti, a másik tétel pedig kifejezi azt, hogy a birósági hivatalnokoknak ugyanazon biróság itélőbiráival, illetőleg ugyanazon ügyészség ügyészi tagjaival szemben fennálló uuokatestve'ri és sógorsági akadálya alól adható felmentés. §. E szakasz az 1871: IX. t.-cz. megfelelő intézkedéseinek kiegészítéséül tekintettel a jelen fejezetben foglalt újabb szabályokra, arról intézkedik, hogy azokban az esetekben, midőn az akadályt képező viszony az együttalkalmazás idején derül ki, vagy keletkezett, miként történjék az áthelyezés. V. FEJEZET. Összlétszám. — Rangsor. (46-52. §§.) 48. §§. A 46. §. azt a szabályt állítja fel, hogy a fokozatos fizetéssel járó hivatali állásban alkalmazottak kötelezőleg országos összlétszámba foglalandók. A legigazságosabb rendszer az, ha ily állásúak nem kerületi, hanem országos összlétszámba foglalandók. A törvényhozás az országos összlétszám előnyeit már méltányolta az 1890 : XXV. t.-ez. megalkotásánál, midőn elrendelte, hogy a kir. táblai bírák, tanácselnökök, főügyészek, főügyészi helyettesek stb. országos összlétszámba foglalandók. Eddig is több állás, mint a vidéki törvényszéki jegyzők, telekkönyvvezetők, irodaigazgatók rendeleti utón ily országos összlétszámba foglaltattak és a gyakorlat is igazolta, hogy ez a leghelyesebb és legigazságosabb rendszer. A fokozatos fizetéssel nem járó állásokban alkalmazottaknak összlétszámba foglalása iránt a törvényjavaslat nem tartalmaz intézkedést; ez által azonban nincs kizárva, hogy a gyakorlati szükséglet igényeinek megfelelően az i)y állásban levőknek is országos vagy esetleg kerületi összlétszámba foglalását az igazságügyminister rendelet alapján eszközöltesse. A 47. és 48. §§. azokat a szabályokat tartalmazzák, a melyek irányadók a birósági szervezetben létező fokozatos fizetésű állások betöltésénél és a magasabb fizetési fokozatba előlépésnél. A 47. §-ban foglalt az a szabály, hogy a kinevezés rendszerint a legalsóbb fizetési fokozatba helyezéssel történhet, általánosan elfogadott közszolgálati elv, mely alól a kivétel
