Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-995. Törvényjavaslat, a birói és ügyészi szervezet módositásáról

995. szám. 43 csakis fontos okból igazolt. Ily kivétel a nagyobb szervezeti reform, a minő kétségtelenül a kir. táblai és főügyészi szervezés. Továbbá kivétel az, ha már valaki egyenrangú állásban előbb nagyobb fizetési fokozatban volt, illetőleg oly rangsort foglalt el, a mely neki új állásában a magasabb fizetési fokozatot biztosítja (50. §.). Ezeken felül a törvényjavaslat még azt. a kivételt tartalmazza, hogy ha fokozatos fizetéssel járó állásra nem a birói vagy ügyészi szervezet körében alkalmazott egyén neveztetik ki, a kinevezés az 50, §. esetein kivül is a magasabb fizetési fokozatba helyezéssel történhetik. Szükségesnek találtam ezen kivételes intézkedés felvételét azért, hogy ez által fokoztassék a lehetőség arra, hogy a birói és ügyészi szervezet e körön kivül álló jeles jogászoknak, ügyvédeknek és jogtanároknak időnkinti kinevezése által felfrissittessék és megerősíttessék. A birói szervezeti és perjogi reformok megalkotásának és életbeléptetésének korszakában, a midőn kivált a magasabb birói állások tetemesen szaporittatnak, elkerülhetlen szükségét látom annak az intézkedésnek, mely azonban természetesen csak kiváló erők megnyerhetése végett kivételesen lehet alkalmazható. A 48. §. a magasabb fizetési fokozatú állásba való előlépési szabályozza. A szakasz további rendelkezései, a jogosság és méltányosság követelményeinek megfelelőleg oldják meg azokat a kérdéseket, a melyek a fegyelmi eljárás szempontjából felmerülhetnek. A 49. §. első bekezdése megállapitja a rangsor elnevezéshez kötött fogalom jelentőségét.49_52. §§. A második bekezdés meghatározza azokat a tényeket, a melyek általában a rangsort megállapítják. A harmadik bekezdés felállítja azokat a szabályokat, a melyek az egy napon kinevezettek között a rangsor megállapítására irányadók. Ezek általánosan elfogadott és közelebbi indokolásra nem szoruló pragmatikai szabályok. Az utolsó bekezdés az új birói szervezet esetére szükségesnek mutatkozó azt a kivételes rendelkezést tartalmazza, hogy az ilyen alkalommal egyenlő állásra, habár különböző időben alkalmazottak között a rangsor oly módon állapítandó meg, mintha a szervezett új bíróság vagy ügyészség működése megkezdésének napján egyidejűleg lettek volna kinevezve. A kir. ítélőtáblák és kir. főügyészségek új szervezésének foganatba vétele is mutatta, hogy ilyen új szervezések alkalmával az azonos állásúak kinevezése czélszerűen egyszerre nem eszközölhető. Ily körülmények között csakugyan nem lenne igazságos, hogy a korábban kinevezett, az előző állásban eltöltött rövidebb szolgálata daczára a hosszabb szolgálattal biró azon társát, a ki később neveztetett ugyan ki, de a működést vele egyidejűleg kezdi meg, a rangsorban csak azért előzze meg, mert a kinevezés nem egyidejűleg történt. Az 50. §. gyakorlati fontosságát már az általános indokolásban kiemeltem. E szakasz nem rangfokozatot állapit meg, hanem csupán az egyenrangú állásokat csoportosítja és biztosítja áthelyezés esetére az egyenrangú állásokban szerzett rangsort és fizetési fokozathoz való igényt. Eddig ez a kérdés teljesen szabályozatlanul állott és ennek folytán több oly visszásságra vezetett, a melyekből egyesekre határozott jogsérelem származott. Ha pl. curiai biró kir. táblához neveztetett ki tanácselnöknek, ugy daczára, hogy régebbi curiai biró jrolt, mint tanácselnök társai, mégis a kir. táblai tanácselnökök között á rangsorban utolsó volt. Ha ministeri tanácsos neveztetett ki a curiához, a curiai bírák közötti rangsorának megállapításánál nem vétetett figyelembe, ministeri tanácsosi minőségben eltöltött szolgálati ideje. Az ilyen visszásságoknak elejét veszi a jelen szakasz; biztosítván azt, hogy az egyenrangú állásúak fölcserélhetik állásaikat a nélkül, hogy ebből — ugy mint eddig — hátrányuk lenne. 6»