Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-995. Törvényjavaslat, a birói és ügyészi szervezet módositásáról

• « •995. szám. 25 illetve főügyészi helyettesi czímmel és jellegei ellátott ezen birák és ügyészeket tized- és illetőleg ötödéves korpótlékban is része siti. A jelen fejezetnek többi rendelkezései is, mint például több járásbirónak egy járásbírósághoz kinevezhetese, a vizsgálóbírói és az albirói reform, birói szervezetünk tökéletesitésére szintén lényeges kihatással vannak. . Ezekről az illető szakaszoknál leend bővebben szó. A negyedik fejeset az összeférhetlenség és az együtt alkalmazást kizáró rokonsági és sógorsági viszony eddig fennálló szabályain több módosítást tesz. Az összeférhetlenség elvének túlhajtása, midőn eddig az sem engedtetett meg, hogy a birói (ügyészi) kar tagja magántanárként működhessék. Mindenesetre csak előnyös, ha a birói gyakorlat férfiai, a mennyiben hivatali teendőik megengedik, nincsenek elzárva az elmélettel való mélyebb foglalkozást megkívánó magántanári működéstől. Hiány az is, hogy a birói segéd- és kezelő személyzetre vonatkozólag az összeférhetlenség kérdése törvényhozási szabályozásban nem részesült. A birói ügyviteli szabályok intézkedtek ugyan e tárgyról, de hézagosan. Hézagos az 1869: IV. t.-cz. a rokonság és sógorság, mint az együttműködést kizáró viszonyok szabályozásában is. Egyfelől az itélőbirákra vonatkozólag a 16. §. csak törvényszéket említ, — nem szól tehát kifejezetten kir. tábláról és curiáról. Másfelől nincs rendelkezés sem a birósági hivatalnokoknak egymás között, sem ezeknek az itélőbirákkal szemben fennálló rokonsági és sógorsági viszonyáról, mint az együtt alkalmazás akadályáról. Az ügyészekre nézve szintén hiányos az, alaptörvény (1871 : XXXIII. t.-cz.), mert az ügyészség tagjainak egymás közötti rokonsági és sógorsági viszonyáról hallgat. A 10. §. ugyanis csakis a bíróság tagjaival szemben szabályozza a kérdést, de ez is hiányos, mert csak törvényszékről szólva — a kir. Ítélőtábla és kir. curia nem említtetik. Mindezeken a hiányokon óhajt a jelen fejezet segíteni. Egyúttal, —mivel a kir. táblák elnökei a törvényszékek és járásbíróságok, — a törvényszékek elnökei a járásbíróságok, a főügyészségek az ügyészségek fölött felügyeleti jogot gyakorolnak: szükséges volt ezt a körülményt is a rokonsági és sógorsági viszonynak, mint az együttalkalmazást gátló okok szabályozásánál kellő figyelembe venni. Az ötödik fejezet az összlétszám és rangsor czíme alatt a birói szervezet keretében eddig nélkülözött néhány jelentékeny szolgálati pragmatikai szabályt állit fel. E részben itt csak azt emelem ki, hogy a rangfokozatról elszigetelten a többi állami tisztviselőktől a jelen javaslat nem intézkedhetik. Az összlétszámba foglalás (concretalstatus) azonban, melyhez a tervezet kettős czélt, t. i. a fizetési fokozatokba való előlépés biztosítását és a rangsor nyilvántartását fűzi, a rangfokozat megállapításával nincs oly szerves összefüggésben, hogy ez utóbbinak rendezése nélkül az összlétszámra irányadó tételek megállapíthatók nem volnának. Kötelező és az ország egész területére kiterjedő összlétszámba foglalást csak oly állásra nézve rendel a javaslat, a mely állásban több fizetési fokozat van. De nem zárja ki, hogy más állások is összlétszámba legyenek foglalhatók. Gyakorlati szempontból a legnagyobb horderővel bir az, hogy a szerzett rangsor és fizetési fokozat arra az esetre is biztosittassék, ha valaki eddigi állását új, de hasonrangú állással cseréli fel. E tárgyban a törvényjavaslat (50. §.) az igazságügyi hasonrangú állások csoportosítását állapítja meg s egyúttal azzal a rendelkezéssel, hogy az eddig élvezett nagyobb fizetés az ugyanazon csoportban foglalt állásokra való kinevezés esetében érintetlenül fenmarad: az áthelyezések és a szolgálat szempontjából nagy gyakorlati előnyt biztosit. KÉPYH. IROMÁNY. 1887 — 92. XXVI. KÖTET. L