Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-911. Törvényjavaslata, Istóczy Győző képviselőnek, az otthon mentesitéséről

911. szám. 59 minden kategoriabeli egyének a törvény által megvédessenek az elől, hogy fizetéseikből folyó jövedelmeiknek a saját és családjuk fentartására okvetlenül szükségesnek tartott 800 forint, illetve 500 forint minimuma az adósságok miatti végrehajtás alól kivétessék, — ugyancsak a közérdek, sőt egyenesen a magyar nemzet létérdeke legalább is szintúgy megköveteli azt is, hogy a magyar nemzet zömét s a tulajdonképeni államfentartó elemet képező földbirtokos osztály is részesittessék, a jövedelmi forrását képező földbirtokra nézve, bizonyos mértékig a végrehajtás alóli mentességben. A birtokos osztály azonban jelenleg nemcsak a köz- és magánalkalmazásban álló egyénekkel szemben van az ellene adósságok miatt vezetett végrehajtások tekintetében hátrányban, — mert a törvény által feltétlenül ki van szolgáltatva a vagyonából a hitelezők által való teljes és tökéletes kifosztatásnak; — hanem a törvény a birtokos osztálynak még a napszámosok és gazdasági cselédek sorsánál is sokkal rosszabb sorsot juttatott osztályrészül; mert a végrehajtási törvény 62. §-a szerint a gazdasági cselédek bére szolgálatban létük alatt adósságaik miatt nem foglalható le; a napszámosoknak pedig naponkint 1 forint 50 krajczárnál nem magasabb munkadíja szinte nem esik végrehajtás alá. Tehát, az évben 300 munkanapot számítva, a törvény a napszámosnak évi 450 forint, végrehajtás utján tőle el nem vehető minimumot biztosit, mig a szegény gazdaembernek, a birtokos embernek, ha adósságok miatt végrehajtás alá kerül, a törvény csak a vándorbotot, vagy a koldusbotot hagyja meg neki és egész családjának. Tán csak nem az a czélzat lebegett az 1881-iki végrehajtási törvény megalkotásánál a törvényhozónak a szemei előtt, hogy azzal, mikép megengedte, hogy a birtokosok, a gazdaemberek végrehajtás utján mindenükből kifosztassanak, nekik az a szerencse juthasson osztályrészül, hogy ilykép napszámosokká avancirozhassanak s mint ilyenek, évi 450 forintnyi végrehajtás alól mentes jövedelemben részesülhessenek; sőt fölülrá még a napszámosok adómentessége tárgyában pár évvel később meghozott 1883. évi X. t.-cz. kiváltságaiban is részesittetve, a mai kor adómentes privilegizált osztályához legyen szerencséjük tartozhatni, a mely új privilegizált társadalmi állásukban aztán nemcsak az adósságok miatti végrehajtások elől, hanem még az adóvégrehajtások elől is mentesek maradnak. Mi tehát azt hiszszük, hogy a mezei gazdák,, a birtokosok legalább is oly összegű évi jövedelmet nyújtó ingatlanaiknak a végrehajtás alól való törvényes mentesítését igényelhetik, mint a mily összegű évi jövedelem van biztosítva a végrehajtás elől a napszámosoknak. Hogy pedig a mezei gazdának évi 450 forintnyi tiszta jövedelme legyen, ehhez szükséges körülbelül 30—40 holdnyi földbirtok, — föltéve természetesen mindig azt, hogy a termést se fagy, se vizáradás, se szárazság, se más egyéb olyan calamitás ne érje, a mely ellen még biztosítani se lehet. S épen azért ezen tekintetekből is teljesen indokolt a jelen törvényjavaslat azon intézkedése, a mely szerint a mezei gazdák, a birtokosok részére a végrehajtás alól mentesített otthonhoz tartozó ingatlanaiknak a maximális területnagyságát húsz kataszteri holdra, vagyis holdját 1.200 négyszögölével számítva, huszonhat holdra és 800 négyszögölre tette. Ezen általános fejtegetések előrebocsátása után most már áttérhetünk a jelen törvényjavaslat egyes §-ai intézkedéseinek az indokolására. 8*