Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.
Irományszámok - 1887-934. Törvényjavaslat, az Egyptommal 1890. évi augusztus hó 16-án kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről
280 934. szám. hó 25-én kelt rendeletekkel lettek rendezve. Ezek szerint a vára 14 piasterröl 20 piasterre lett felemelve 100 kilogrammonként. Egyéb, mint perzsa származású tombak behozatala egyedárúságot képez; a dohány és tombak termelése pedig egész Egyptomban tiltva van. Mindhárom rendelet f. é. július hó 1-én lépett hatályba. A fegyverek és lőszerek bevitelének eltiltását illetőleg megjegyzem, hogy ugyanily intézkedés foglaltatik a Nagybritanniával kötött egyezményben is. Ezen intézkedés inkább politikai és rendőri, mint kereskedelmi okokra vezethető vissza. A lőpor, valamint a lőszerek Egyptomban monopóliumot képeznek, a fegyverek behozatalának általános eltiltása pedig azon okból válik az ottani sajátságos viszonyok közt elkerülhetlenné, mert különben lehetetlen volna elejét venni annak, hogy ily fegyverek a lázadók birtokába ne juttassanak. Az egyptomi kormány azonban a tárgyalások folyamán késznek nyilatkozott a fényűzési és vadászfegyverekre nézve, ügyvivőnknek e tekintetben hozzá intézendő megkereséseit figyelembe venni és az engedélyt esetről-esetre megadni. Jelentőséggel ezen kérdés reánk nézve nem bir, miután Magyarországból ily fegyverek Egyptomba, legalább ez idő szerint, kivitelre nem kerülnek. Azon árúczikkeket illetőleg, melyek az osztrák-magyar monarchiában egyedárúság tárgyát képezik, nálunk a belföldi törvényhozás intézkedései lesznek mérvadók. A III. czikkben megállapíttatik a legnagyobb kedvezés a kiviteli vámokra és a kiviteli tilalmakra nézve. A IV. czikk a legnagyobb kedvezésben való kölcsönös részesítést mondja ki minden intézkedések tekintetében, melyek valamely harmadik államnak a kereskedés, hajózás, vámkezelés és átvitel tekintetében nyújtatnak, vagy jövőben nyújtatni fognak. Egyúttal megállapittatnak azon többi szerződéseinkben is foglalt kivételek, melyekre a másik fél a legnagyobb kedvezést igénybe nem veheti. Ezen czikk azonban lényegesen eltér a többi szerződéseinkben foglalt hason tárgyú határozatoktól. Mig ugyanis az Olaszországgal 1887.-évi deczember hó 7-én (1888: XV. t.-cz.) és a Svájczczal 1888. évi. november hó 23-án (1888 : XXXVII. t.-cz.) kötött kereskedelmi szerződéseink szerint minden kedvezmény, vagy mentesség, mely harmadik államnak nyújtatnék, a másik szerződő félre azonnal, ellenkedvezmény nélkül és már e ténynél fogva kiterjed, a jelen egyezmény az ily kedvezmények kiterjesztését a másik fél kívánságától teszi függővé, mely kívánságnak kijelentése által magára veszi mindazon kötelezettségeket is, a melyek azon félt terhelik, kivel egyenlősittetni kivan. Ezen eltérő határozat, melynek felvételére az egyptomi kormány nagy súlyt fektetett, szoros összefüggésben áll az egyptomi vámszabályzattal. Megemlítettem már, hogy azon államokra nézve, melyek Egyptommal külön egyezményeket nem kötnek, a Törökbirodalommal létrejövő megállapodások fognak az Egyptommal való forgalomban is érvénynyel birni. De azon lehetőség sincs kizárva, hogy az egyik, vagy a másik állam Egyptommal kereskedelmi szerződést köt, a nélkül azonban, hogy egyúttal az egyptomi vámszabáiyzathoz is hozzájárulna. Ily viszonyok közt az egyptomi kormány nehézségektől tart, ha elfogadná azt, hogy bármely kedvezményt, melyet valamely szerződő félnek engedélyez, minden államra kiterjeszteni volna kénytelen, a nélkül, hogy az illető állam az ezen kedvezmények élvezetéhez kötött kötelezettségeket is magára venni hajlandó lenne. Minthogy pedig a vámszabályzatot nem tekinti az egyezmény kiegészítő részének, hanem fentartja magának a jogot, ezen szabályzatot az egyezmény tartama alatt is módosíthatni, az egyptomi kormány ragaszkodott ahhoz, hogy az egyezményben kifejezést nyerjen azon feltétel is, melyhez a legnagyobb kedvezésben való részesülés kötve van, miután ily kikötés hiányában az oly államok is,
