Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.
Irományszámok - 1887-934. Törvényjavaslat, az Egyptommal 1890. évi augusztus hó 16-án kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről
278 934. szám. Végre felemlítem, hogy monarchiánk és Egyptom közt évenkint 52 rendes gőzhajójárat eszközli a forgalmat. Fiuméből havonta egy gőzös indul Alexandriába és kivitelünk főbb czikkeit az épületfa, bútorok, liszt, czukor, papiros és bor képezik. Az emiitett rendes gőzhajójáratokon kivül időközönként még más gőzösök és vitorlások is közlekednek, melyek majd kizárólag fát szállítanak. Áttérve ezek után a megkötött új egyezményre, annak általános jellemzésére megjegyzem, hogy az nagyobbrészt a többi államokkal fennálló kereskedelmi szerződéseinkben foglalt határozatokhoz hasonló intézkedéseket tartalmaz, eltekintve természetesen azoktól, melyek felvétele Egyptom sajátságos viszonyaiból kiifolyólag szükségesnek mutatkozott. Az egyezmény a szerződő felek forgalmának a legnagyobb szabadságot és az egyenlő elbánást biztosítja és vagy ugyanazokat az előnyöket köti meg a másik szerződő fél alattvalói részére, a melyeket maguk a nemzetbeliek saját országukban élveznek, vagy legalább azokat az előnyöket biztosítja, melyek a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzet alattvalói részére nyújtatnak. Ehhez képest az I. czikkben kimondatik a kereskedés és hajózás szabadsága és e tekintetben mindkét fél alattvalóinak a legnagyobb kedvezésben való részesítés biztosíttatik. Ezen czikk eltér azonban a többi államokkal fennálló szerződéseink hasonnemü határozataitól, miután ez utóbbiakban az itt kimondott elv az iparűzésre is ki van terjesztve, holott az egyptomi egyezményben erről nincs szó. Ennek indokolására felemlítem, hogy az egyptomi khedivének adott 1879. évi firmán csak arra nyújt jogot, hogy a kereskedelmi viszonyok rendezése tekintetében intézkedhessek Egyptom függetlenül és a porta utólagos jóváhagyása nélkül. Ennek következtében aggályok merültek fel a tekintetben: vájjon az I. czikkben foglalt intézkedésnek az iparűzésre való kiterjesztése által nem-e érintetnék a porta fenhatósági joga, és miután a Nagybritanniával kötött kereskedelmi egyezmény sem tartalmaz hasonnemű intézkedést, részünkről az egyptomi kormánynak e tekintetben táplált aggályait annál inkább figyelembe vehetőknek véltük, miután az ily irányú megállapodásnak mellőzése az egyezményből alattvalóinkra hátránynyal nem jár. Az egyptomi patensadóról, illetve ipariadóról szóló törvény ugyanis, mely Egyptom és a nagyhatalmak közt az egyptomi államadóssági bizottság utján állapíttatott meg, I. czikkében azon intézkedést tartalmazza, hogy az idegen nemzetbeliek az ipar megkezdése és gyakorlata tekintetében ugyanazon elbánásban részesitendők, mint a belföldiek. A II. czikk a legnagyobb kedvezésben való részesítést biztosítja ugy a beviteli vámok tekintetében, mint a behozatali tilalmakat illetőleg. Az utóbbiakra nézve azonban mindkét fél szabad kezet tartott fenn magának oly behozatali tilalmakat elrendelhetni, melyek akár közegészségügyi, akár állategészségi tekintetből, akár a mezőgazdasági hasznos növények védelme érdekében szükségeseknek mutatkoznak. A legnagyobb kedvezés biztosítása utján Egyptom behozatala a monarchiába azon előnyben fog részesülni, hogy a mennyiben a behozatal tárgyát képező árúkra nézve kereskedelmi szerződéseink alapján az általános vámtételeknél mérsékeltebb vámok állanak fenn, ezen kedvezőbb vámok alkalmazására tarthat igényt, — holott jelenleg csak azon árúi részesülnek a legnagyobb kedvezésben, melyek török hajókon kerülnek behozatalra. Ezen czikk harmadik bekezdésében kimondatik továbbá, hogy a dohány és a fegyverek bevitele a másik fél területeire tilos, és az ezen czikkekkel való kereskedés Egyptomban jövőben is külön szabályozás alá esik. A Törökbirodalommal 1862-ben kötött kereskedelmi szerződés szerint ugyanis a
