Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-915. A közoktatásügyi bizottság jelentése, "a kisdedóvásról" szóló törvényjavaslat tárgyában

102 915. szám. Elismeréssel constatáljuk ugyan, hogy épen az óvodaügyben a társadalmi tevékenység sok helyen szép eredményeket mutatott fel, sokak önkéntes ügybuzgalma és áldozatkészsége hozta létre a fennálló óvodákat és menedékházakat is, — de ha azt akarjuk, hogy annyi óvóintézet legyen, mennyi a gondozásban nem részesülő kisdedek befogadására kell és a hol a helyi körülmények igénylik, ily intézet mindenütt felállittassék, — akkor ez ügy fejlesztését továbbra is egyedül a társadalomra hagyni nem lehet. Mindazonáltal legkevésbbé sem szorítja ki a javaslat a kisdedóvás teréről a társadalom tevékenységét. Szabad utat nyit a felekezeteknek, társulatoknak s általán a jogi személyeknek és magánegyéneknek az óvodák, menedékházak és óvónőképző-intézetek felállíttatására. Szabadon engedi azokat a fentartásról gondoskodni. Különösen a felekezetek részére az óvónők, dajkák és óvónőképezdei tanárok, kinevezése, fizetésének megszabása, azok fegyelmi ügyeinek elintézése kizárólag az egyházi főhatóságok ügykörébe vannak utalva, ezeken kivül pedig a hitközség képviselőtestülete, vagy szervezett képviselet hiányában a felekezeti főhatóság által megállapítandó szabályzat szerint alakított felügyelőbizottság intézkedik a kisdedóvoda avagy menedékház belső vezetése és igazgatása, az óvónő vagy dajka működése, az épületek s felszerelési tárgyak Jókaiban tartása iránt; továbbá e felekezeti felügyelő-bizottság kezelteti általa választott gondnokkal az intézet vagyonát, megszámoltatja a gondnokot s a községi elöljáróság igénybevételével őrködik a kisdedeknek óvodába járatása iránt. Egészben véve tehát e törvényjavaslat szerint a felekezeti kisdedóvodákban és gyermek-menedékházakban a felekezet főhatósága és az alatta álló felekezeti felügyelő-bizottság az intézet beligazgatását, vezetését, a vagyon kezelését függetlenül végzi, s az állam ezekkel szemben csak azon felügyeletet gyakorolja, mely az óvodák és menedékházak előirt kellékei betartásának ellenőrzésére mulhatlanul szükséges. Ha a törvényhozás megszabja a kisdedóvási intézetek kellékeit, ez által kezességet vállal a nemzettel szemben, hogy ez intézetek az eléjük szabott feladatnak meg fognak felelni, oly mérvű felügyeleti s ellenőrzési jogot kell tehát a kormány részére biztosítani, mely az államra háruló kötelezettségnek foganatosítására elégséges. Szervezve az óvóintézeteket, intézkedni kell a kisdedeknek óvodákba való járatása iránt is. Tapasztalati tény, hogy a kisded már a fejlődés első korszakában nemcsak a testi épség megóvása s a szervezet erősbitése, de az értelem, a ^kedély és az erkölcsi érzület helyes irányú fejlesztése indokából is módszeres vezetést igényel; a nélkül, hogy a gyermeki szellem erőltetnék, az óvodában játékszerű foglalkoztatással gyakoroltatnak ki a kisded érzékei, műveltetik ki megfigyelő és elvonó képessége; a nélkül, hogy szellemi fáradtságot érezne, apró versek betanításával erősbittetik emlékező tehetsége, a versekben rejlő nemes gondolatok, érzelmek nemesitik kedélyét, társaival való érintkezés által hozzászokik az önösség leküzdéséhez, a figyelemmel választott mesékből pedig eszményeket alkot magának, a melyek egész szellemi világát eltöltve, jó hatásukat a felnőtt korban is éreztetik. — Ha korunk folyton szaporodó ismeretei miatt nem valószínű, hogy az iskolai tananyag mennyisége alábbszállittassék, — csak ugy lehet ifjúságunknak esetleg bekövetkezhető szellemi túlterheltetését megelőzni, ha módszeres vezetés által a gyermek fejlődő szellemét képezzük s azt az ismeretek megszerzésére alkalmasabbá teszszük. Mindezt átgondolva, a törvényjavaslat szabályként a kisdedek óvodába vagy menedékházakba járatásának kötelezettségét mondja ki. — E dispositiót a bizottság helyesnek és szükségesnek tartja, mert e nélkül legnagyobb részben épen azon gyermekek felügyeletéről nem volna gondoskodva, kik azt ugy saját egyéniségük, mint a társadalom érdekében leginkább igénylik. A kisded korban szükséges gondozás és felügyelet hiánya nem engedi népességünk számának szaporodását sem. — Köztudomású tény, hogy halandóságunkból az első 5 évi kor-