Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.

Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről

882. szám. 177 A kerületek alkotását és beosztását a biztosítandó segédszemélyzet pontos összeírása alapján legczélszerűbben a kereskedelemügyi minister a belügyministerrel egyetértőleg végezheti (31. §.). A kötelezett pénztári tagokra nézve a tagság kezdete egyszerűen a foglalkozásba való belépéstől határozható meg; de nem oly egyszerű a tagság tartamának meghatározása. Rendszerint a biztosításra kötelezett tag addig köteles a pénztárnál maradni, mig vagy más elismert pénztárba át nem lép, vagy a kötelezettséget megállapító foglalkozást el nem hagyja. Azon munkás tehát, ki foglalkozását más kerületben folytatja, ott vagy vállalati, építkezési vagy ipartestületi pénztárba lépend át, vagy az ottani kerületi pénztárhoz csatlakozand, mert nem volna értelme, hogy pl. egy Kassáról a fó'városba átköltözött munkás a kassai kerületi pénztár részéről a fővárosban gyógykezeltessék és itt segélyeztessék (33. §.). A belépti illeték természetszerűleg csak attól követelhető, ki önként kíván valamely pénztárba belépni (34 §.). Noha a kerületi pénztár alapszabályai a hatóság által szerkesztendők és a kereskedelemügyi minister jóváhagyását igénylik, mégis a törvényben kell bizonyos elveket felállitani, melyektől az alapszabályoknak eltérni nem szabad. Ilyenek az igazgatóság alakulása, a biztosítottak által külön és a nem biztosított munkások által is külön csoportok szerint; a közgyűlésnek szervezete azzal a megszorítással, hogy 200 tagnál többet tartalmazó pénztárnál nem az összes tagok, hanem csupán kiküldöttjeik képezhetik a közgyűlést, továbbá, hogy a nem biztosított munkaadók is részt vesznek a közgyűlésen, de csakis hozzájárulásuk arányában szavazhatnak, végre, hogy a járulékokhoz való hozzájárulásnak megfelelőleg a szavazati arány a pénztár valamennyi közegénél találjon kifejezést (35—39. §§.). Valamennyi segélyzö pénztárakra, tehát a kerületi pénztárakra nézve is nagy előnynyel jár, ha azok szövetségekbe egyesülhetnek, mely szövetség hivatva van külön tartalék-alap létesítése által az egyik vagy másik pénztárt pillanatnyi és múló szorultság esetében segélyezni, egyöntetű eljárást előmozdítani, az egyes pénztárakat ellenőrizni és egyöntetű elvek szerint pénztári statisztikát létesíteni. Ezen szövetségeknek létesítését a törvényjavaslat az illetők szabad belátására bizza, mert a pénztárak gazdálkodását és szervezetét csak annyiban kivánja befolyásolni, a mennyiben ily befolyás az intézmény fentartása érdekében okvetlenül szükséges. A mi pedig a hatóságilag szervezett kerületi pénztárakat illeti, ezeknél azok székhelyét, kerületét és a hozzá tartozó pénztárak jegyzékét szintén hivatalból a kereskedelemügyi minister kell, hogy rendeletileg állapítsa meg. A szövetség kebelében alakítandó választott biróságnak azon fontos feladat tűzetik ki, hogy a szövetség viszonyaiból eredhető, valamint a szövetséghez tartozó kerületi pénztárak között fenforgó vitás kérdésekben gyorsan és megfelelően határozzon (43—45. §§.). A pénztár felosztása a hatóságra van bizva azon esetre, ha a pénztár tagjainak száma már elégtelen vagy a pénztár egyéb okokból feladatának kellően meg nem felelhet, minek beálltával a kötelezett tagok más pénztárba soroztatnak, az önként belépettek pedig szabad elhatározásuk szerint vagy szintén át, vagy teljesen ki is léphetnek (40—41. §§.). Feloszlatás esetében a fenmaradt vagyon aránylagosan azon betegsegélyző pénztárak közt osztatik fel, melyekbe a tagok átléptek. Ez a törvényjavaslat szerint az egyedüli eset, midőn a más pénztárhoz átlépett taggal egy bizonyos vagyonrész is átruházható. Rendes körülmények között sem a kilépő tagnak, sem a pénztárnak, a melyhez ő csatlakozik, sem magának a tagnak az eddig befizetett járulékhoz joga nincs. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXIII. KÖTET. 23