Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.

Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről

176 882. szám. leszállna 1.383 frt 72 krra, s igy a munkások terhén 1.157 frttal lenne könnyítve. Miután azonban az, hogy a vállalat a betegsegélyezés terhéhez semmivel se járuljon, most is a ritkább esetek közé tartozik, ennélfogva a nagyobb gyári vállalatokra nézve sem lehet nagyobb megterhelésről szó. Y. Bejelentési kötelezettség. A pénztárak rendes kezelése okvetlenül követeli, hogy azok a hozzá tartozó biztosítottak alkalmazásáról és a munkabérnek magasságáról pontosan értesítést nyerjenek. A bejelentés határidejét a törvényjavaslat 8 napra halasztja; mert egyrészt azonnali bejelentés a munkaadóra nézve sok esetben terhes lehetne, de másrészt ott, hol 8 napi próbaidő ki van kötve, a bejelentés czélszerűen előbb nem is eszközölhető. Mint a bejelentést elmulasztó joghátrányát a kihágási büntetésen kivül még azon felelősséget is ki kellett mondani, hogy a mulasztó a munkásnak a bejelentés előtt netalán bekövetkezett betegség költségeit is tartozzék megtéríteni, melyeket különben kellő bejelentés esetében az illető pénztár viselt volna (26. §.). Ugyanaz, a mi a munkába lépés bejelentésére nézve áll, az a kilépés bejelentésére is ki volt mondandó, csakhogy a mulasztás következménye az utóbbi esetben abban áll, hogy a munkaadó ily esetben a járulékot tovább fizetni köteles, mert a pénztárt a járandóság megszűntéről kellőleg nem értesítette; mindkét esetben a bejelentés mulasztása még azonkívül mint kihágás büntetendő (27. §.). TI. A betegsegélyzö pénztárak nemei. Mint már előbb említtetett, a törvény a biztosításra kötelezettnek többféle pénztárak között bizonyos feltételek mellett szabad választást enged, ha e pénztárak a törvény intézkedéseihez alkalmazkodván, mint ily biztosításra alkalmasak, a törvény alapján el vannak ismerve. A törvényjavaslatban felsorolt pénztárak közt vannak olyanok, melyekhez az illető munkás foglalkozásához képest első sorban csatlakozni kénytelen leend, ugy mint a gyárakban alkalmazott a gyári (vállalati), a nagyobb építkezéseknél dolgozók, az építési, a képesítéshez kötött kézműiparosoknál alkalmazott segélyszemélyzet az ipartestületi pénztárakhoz és a bányászok a b ány atársládák hoz. Egyébként szabad választás van engedve a biztositandónak, vájjon valamely a törvény értelmében fennálló egyesületi pénztárba kivánja-e magát beíratni. Mindazoknak felvételére pedig, kik foglalkozásuk vagy szabad elhatározásuk folytán az eddig elősorolt pénztárakhoz nem csatlakoztak, a kerületi pénztárak lesznek hivatvák (28. §.). VII. A kerületi pénztárak. A kerületi pénztárak épen azért, mert hivatva vannak minden más pénztárhoz nem tartozó kötelezett és majd az összes önként belépő biztosítottakat befogadni, máskép mint az illető hatóság által nem szervezhetők. Midőn tehát a legtöbb másnemű pénztáraknak a törvény korlátain belül teljesen szabad működés lesz biztosítandó, a kerületi pénztáraknál a hatósági befolyás ugy az alapszabályok szerkesztése, mint a székhelyeknek és a pénztár kerületének megállapítása tekintetében — kell, hogy döntő legyen. A kerületek beosztása tekintetében alig lesz lehetséges a közigazgatási beosztást követni és pedig leginkább azért nem, mert a nagy- és kisiparosok és segédszemélyzetök többnyire a városokban tartózkodván, leginkább törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsa városok lesznek a kerületi pénztárak székhelyei és ily esetben azok kerületeit a szomszéd és főszolgabírói járásokra, sőt talán még a szomszéd vármegye területére is kellend kiterjeszteni.