Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.
Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről
172 882. szám. csakis a legszükségesebb segélyről való gondoskodás képezi czélját s a több irányban való biztosítás, esetleg henyélésre és betegség-szinlelésre szolgáltatna alkalmat. A segélyző pénztár pénzbeli segély helyett kórházi segélyt is nyújthat tagjainakA kórházi ellátás ellen csak az tiltakozhatik, ki családjával egy háztartásban él és azt elhagyni nem kívánja. Ha azonban a betegség természete, p. ragályos volta miatt a kórházi ápolás mégis okvetlenül szükséges, vagy a beteg azt önként elfogadja, a beteggel egy háztartásban élő hozzátartozói a táppénznek felét (tehát a bérnek egy negyedét) igényelhetik, nehogy a családfő, illetve fentartó betegsége miatt hozzátartozói a legnagyobb nyomornak legyenek kitéve (12. §.). A betegsegélyezés kötelező voltából és annak humanisticus jellegéből következik, hogy erről előlegesen lemondani, az abból folyó igényeket átruházni vagy elzálogosítani nem lehet és hogy minden ilynemű szerződés érvénytelen, végre hogy ezen segélyösszegek adósság miatt le nem foglalhatók (13. §.). Azon feltételek közé, melyeket a törvény által elismert pénztár teljesíteni tartozik, a tartaléktőke képzése is sorolható; mert ily tőke nélkül a pénztár, nevezetesen járványos betegségek esetében, könnyen zavarba juthatna. Egyúttal azonban meg van szabva ezen tartalék-alapra nézve azon határ is, a melyen túl annak szaporítása tilos, mert a betegsegélypénztár nem pénzintézet, mely nagyobb tőkegyűjtésre van hivatva és azért köteles, mihelyest tapasztalja, hogy feladatait állandó jövedelmeivel teljesítheti, vagy a járulékokat lejebb szállítani, vagy a segélyt emelni, tehát mindenesetre vagy az egyik, vagy a másik módon a tagok sorsán könnyíteni (14. §.) III. Á járulékok. A végett, hogy a pénztár a törvény által kitűzött feladatainak megfelelhessen: tagjaitól járulékokat kell szednie, szükséges azonban ugy az alkalmazottak, minta hozzájárulásra kötelelezett munkaadók érdekében, hogy a járulékok maximuma a törvényben állapíttassák meg. A járulékok a napi bérek egy bizonyos százalékában fognak kivettetni s hogy a számítás biztos alapokon tétethessék, meg kell a törvényben állapitani azt is, hogy mely napibérek vétessenek alapul ? Ehhez képest alapul lesz vehető vagy a ténylegesen fizetett béröszszeg, vagy pedig az átlagos közönséges napi bér. Az, hogy e két alap közül melyik alkalmaztassék, a pénztár viszonyaitól, illetve attól függ, hogy kikből áll tagjainak túlnyomó száma. Épen azért az illető pénztár alapszabályaiban fog meghatároztatni, hogy a járulékok a valósággal kifizetésre kerülő bérösszeg, vagy pedig egy átlagos közönséges napi bér alapján szedessenek-e be? A nagyobb sok különböző és váltakozó bért kereső tagokkal biró kerületi pénztáraknál valószínűleg az átlagos közönséges napibér fog inkább alkalmaztatni, holott a kisebb és állandó munkás körrel biró gyári pénztárak inkább az előbbeni módozatot fogják választani (16. §.). Az ily módon megállapítandó napi bérek után a betegsegélyző pénztárak megalakulásakor csak 2°/«-kal kell a betegsegélyezést kezdeni, mely százalékkal rendes körülmények között a czélt el is lehet érni. Ha ez lehetetlen volna, a járulékot még 3°/«-ra lehet emelni; 5*/o-ra való emelésnek csak rendkívüli körülmények közt és akkor is csak a kereskedelemügyi ministernek előzetes engedélye alapján van helye, t. L, ha a legcsekélyebb törvényes segélyezést különben nem lehetne kiszolgáltatni és ha ezen czélt még más pénztárral való egyesítés utján sem lehetne elérni (17. §.). Ha azonban bármikor kitűnik, hogy a törvény által előirt segélyminimum, vagy a 8. §-ban körülirt nagyobb szolgáltatás a tartalék-alap gyűjtése, a szövetségi pénztárhoz való hozzájárulás