Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.

Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről

882.' szám. 173 és a kezelési költség nemcsak fedeztetik, hanem még túlbevétel mutatkozik, a járulék leszállítandó (18. §.). Minthogy a törvényjavaslat a 2°/o-nyi legmagasabb járulék emelését csak rendkívüli szükséglet esetében engedi, magától értetődik, hogy a szolgáltatásoknak a 8. § ban emiitett felemelése rendszerint csak ezen járulékok mellett van megengedve, mig e czímen magasabb járulék szedése csak a munkások és munkaadóknak külön csoportban megszavazott hozzájárulása folytán és a minister engedélye alapján foganatosítható ; kivételnek csak akkor van helye, ha a 2°/o-on felüli járulékot a munkaadó sajátjából ajánlja fel (19. §.). Az 5°/«-on felüli járulékon túl semmi szín alatt járulék nem lévén szedhető, ha a pénztár ezzel czéljait elérni képtelen, az mindenesetre feloszlatandó, illetve a biztosítottak más jobban berendezett pénztárba osztandók (20. §.). Meg kellett továbbá a törvényben határozni azt is, hogy e járulékok nem használhatók fel más czélra, mint a betegsegélyezésnek szigorúan körülirt feladataira (21. §.). IV. A fizetési kötelezettség. A tagdíjak befizetéseért a munkaadó felel és azoknak befizetése tőle követeltetik, mert különben a tagdíjak beszedése nemcsak sok nehézségbe, hanem a pénztár által alig elviselhető s a kezelést szerfölött megdrágító költségbe kerülne. Azonban, habár a munkaadó az egész járulékot köteles lesz befizetni, annak csak egyharmadát tartozik sajátjából fedezni és fel van jogosítva, hogy a többi kétharmadát a bérkifizetés alkalmával az alkalmazott-tói levonhassa. Ha a levonást elmulasztja, utólagos levonást csupán a bérrészlet esedékességétől számítandó egy hó alatt eszközölhet, mert különben a munkaadó hanyagsága folytán az alkalmazott utólagosan eszközölt nagyobb és jelentékenyebb levonások által gazdálkodásában nagy mértékben zavartathatnék. Ezzel ellenkező megállapodásokat törvényileg elismerni sem lehet, mert az alkalmazottat, habár a saját beleegyezésével netalán okozott ily zavaroktól okvetlenül meg kell óvni. A fizetést nem élvező tanonczoktól vagy gyakornokoktól természetesen a bérnek fentebb említett harmadát nem lehet levonni. Ha tehát a munkaadó az illetők atyjával vagy gyámjával kötött szerződésben ily megtérítésről nem gondoskodott, az azokra eső járulékot szintén a munkaadónak kell fizetnie (22. §.). Az önként belépő tagoknál a fizetési kötelezettséget, illetve módozatokat az alapszabályok fogják meghatározni. Minthogy azonban itt önkéntes elhatározásról van szó, a munkaadó hozzájárulásra nem kötelezhető, a mi nem zárja ki azt, hogy a közte és alkalmazottja közötti viszonyt olyként szabályozza, hogy bizonyos hozzájárulást alkalmazottjai érdekében a munkaadó Önként elvállal (23. §.). Hogy a betegsegélyző pénztár feladatának megfelelhessen, biztosítani kellett részére azt, hogy a törvény szerint megállapított járulékok a pénztárba minden körülmények közt befizettessenek. Ennélfogva a járulék-hátralékok a közadók módjára közigazgatási utón fognak behajtatni, mely kedvezmény mindazon pénztárak részére biztosíttatnék, melyek a törvény erejénél fogva létesíttetnek ; holott a magán-egyesülés utján keletkező pénztárak tagsági díjaikat, ugy, mint eddig, rendes per utján hajthatják be. Oly czélból azonban, hogy azon pénztárak, melyekre e jogosultság ki fog terjesztetni, azzal vissza ne élhessenek, szükségesnek látszik megállapítani, hogy a járulék-hátralékokról szóló kimutatásoknak a pénztár könyveivel való megegyezősége hivatalosan megállapittassék, illetve az iparhatóság által bizonyíttassék (24. §.). Magától értetik, hogy oly tag, ki keresni általában nem képes, a járulék fizetésére sem