Képviselőházi irományok, 1887. XVIII. kötet • 572-611. sz.

Irományszámok - 1887-573. Törvényjavaslat, az 1886-ik évi XXIX. törvényczikk módositása és pótlása tárgyában

14 573. szám. 581. §-a szerint az átadási végzés alapján a hagyatéki ingatlannak az örökös tulajdonául való bekeblezése hivatalból eszközöltetik ugyan, hogy azonban ez a bekeblezés különböző okoknál fogva tényleg sokszor mégis elmaradt, sőt hogy nem ritkán felmerülnek még az 1854. aug. 9-iki nyilt parancs 174. §-ához képest kiállított beszavatolási okiratok, melyeknek alapján a 177. §-hoz képest a tulajdonjog bekeblezését az örökösnek kérnie kellett, és melyek nyilvánkönyvileg érvényesítve a mai napig sincsenek. Miután pedig nem volna indokolható, hogy a birói határozatok a fentjelzett esetekben a magánokiratnál kevesebb figyelemben részesittessenek: az 1886: XXIX. t.-cz. 15. és 17. §-ait a törvényjavaslat 4. §-a értelmében kiterjeszteni szükségesnek mutatkozik. A betétszerkesztés munkálata folyamán továbbá, számtalan oly eset merül fel, hogy a telekkönyvi tulajdonos régen elhalálozott, hagyatéki tárgyalás soha sem tartatott, hanem a telekkönyvi tulajdonos leszármazói: gyermekek, unokák stb. az ingatlan hagyatékot a nélkül, hogy azt magoknak beszavatoltatták volna, vagy magok birtokolják, vagy harmadik személynek eladták és ezektől ismét mások szerezték meg és vették tényleges birtokukba az ingatlant, a nélkül, hogy a telekkönyvi átirás megtörtént volna. A fentebb jelzett esetekben a telekkönyvön kívüli első átruházási jogügylet nem a telekkönyvi tulajdonos, hanem ennek leszármazója által köttetvén, a nélkül, hogy az átruházó örökösi minősége, tehát átruházási jogosultsága biróilag megállapitva volna: az 1886: XXIX. t.-cz. rendelkezéseinek szigorú alkalmazásával ily esetekben a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése nem eszközölhető, valamint nem eszközölhető akkor sem, mikor magának a telekkönyvi tulajdonosnak leszármazó, de biróilag el nem ismert örököse van a tényleges birtokban, a mennyiben a törvény 18. §-a alkalmazásának előfeltétele a telekkönyvi tulajdonos átruházási jogcselekménye, mely pedig ilyenkor fenn nem forog. Ez okokból a nyilvánkönyvi állás és a tényleges birtokállapot közötti összhang létesítése végett és tekintettel a hagyatéki eljárásnak főleg a múlt évtizedekben gyakorlatilag elhanyagolt voltára, czélszerünek látszik a törvény 15., 17. és 18. §-aiban a tényleges birtokosok részére tett engedményeket még tovább kiterjeszteni abban az irányban, hogy az eme szakaszokban emiitett »igazolt örökös«, illetve »jogutód« jogcselekményeivel azonos hatályúaknak tekintessenek a telekkönyvi tulajdonos törvényes örökösödésre hivatott leszármazójának jogcselekményei, valamint hogy a 17. és 18. §§. eseteiben a közbeeső átruházások a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése szempontjából necsak akkor vétessenek tekintetbe, mikor a helyhatóság tudomásával magának a birtokos jogelődnek átruházása, hanem akkor is, mikor az ily jogelőd leszármazója részéről történt átruházás igazoltatik; végre, hogy a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyezhető legyen akkor is, mikor a telekkönyvi tulajdonos leszármazója örökösödés jogczímén van a tényleges birtokban, feltéve, hogy a telekkönyvi tulajdonos, illetve a birtokos jogelőd legalább három év előtt meghalt és ha a lelkész és a községi elöljáróság egyetértőleg bizonyítják azt, hogy más leszármazó nem maradt, a helyhatóság pedig azt, hogy az örökhagyó végrendelet nélkül halt el. Mert ily feltételek mellett elég biztosíték van felállitva arra nézve, hogy a leszármazó, ki az ingatlant átruházta, illetve tényleges birtokában tartja, a telekkönyvi tulajdonosnak, illetőleg a tényleges birtokosnak valóban örököse, és az örökösödési eljárás, mely hasonlag a községi elöljáróság által kiállított haláleset-felvételből és az anyakönyvi kivonatból indul ki, más eredményre szintén nem vezetne; mert az örökösödési eljárásnak ily körülmények közötti megindítása csupán oly czélból, hogy a leszármazó biróilag örökösnek elismertessék, feleslegesnek jelentkezik, kivált a mikor az örökhagyó után az átruházott ingatlanon kivül egyéb vagyon nem maradt. 6. §• Az ebben a szakaszban foglalt rendelkezés a telekkönyvi rendelet 130. §. c) pontjának azonos irányú intézkedésében bírja alapját.