Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.

Irományszámok - 1887-547. "A közutak- és vámokról" szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése

76 547. szám. költségeinek fedezésére szükséges összegek beszerzésénél a kivetés alapjául az egyenes adót, mely egyéb közterhek viselésénél is, mint helyes alap kinálkozik — elfogadni. E mellett a közteherviselés elve s a teherviselési képességnek megfelelően az arányos megterheltetés legmegfelelőbben érvényesíthető. E rendszer kizárja az eddig felmerült eltitkolásokat, visszaéléseket, hogy egyesek a közteherviselés ezen ága alól a közérdek rovására kibújhassanak és lehetővé teszi, hogy a közmunkatartozás a tényleges szükséglethez képest aránylagosan állapitható meg és egyenletesen minden kötelezettre nézve leszállítható vagy szükség esetén fokozható. Szükséges azonban, hogy az új rendszerre való áttérés a terheknek inkább mérséklésével, mint fokozásával járjon, hogy a törvényhatóságok közúti szükséglete, illetve az igavonó és kézi munka kötelezettségeknek értéke helyesebb alapokon biztosittassék, s hogy a terhek aránylagosan azokra is áthárittassanak, kik azok viselésére a jog és méltányosság elvei szerint kötelezhetők. A jelenlegi kivetés alapján a közmunkateher első sorban és főleg a földmivelo, a gazdaközönségre hárul, mert ez rendelkezik aránylag a legtöbb igavonó állattal s az igavonó állatok után kirótt kötelezettség értéke jóval magasabb a kézi erő után kivetett szolgáltatásnál. Az 1886. évre összeirt igás közmunka értéke 4.582,000 frt, mely az ugyanazon évi összes közmunka-értéknek 62%-át képezi; ennél azonban jóval magasabb százalék terhelte a földmivelo osztályt, mert a házak után és egyébként kirótt kézi napszámok jó részét is a gazdaközönség szolgáltatta; de ha csak ezen összeget (az igás közmunka értékét) veszszük fel, mint a földmivelo osztálynak számokban kifejezett jelenlegi megterheltetését és viszonyítjuk az ország földadójához (32.977,000 frt), ugy ez a földadónak majd 14%-os megterheltetését mutatja fel. Említettük fentebb, hogy az 1886. évre összeirt összes közmunkának váltságárak szerint számított értéke (hozzáadva a közmunkát ki nem vető Győr, Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Selmecz-Bélabánya és Szabadka városok útfentartási szükségletét) 7.421,000 frt, az egyenes adó összege pedig ugyanazon évben 64.200,000 frtot tett ki; hogy tehát az 1886. évi közmunkatartozás értékét megkapjuk, az egyenes adónak 12%-át kellene általában az egész országban kivetni. — Az arány azonban jelentékenyen kedvezőtlenebbé válik, ha az egész ország adójából és az egész országra kivetett közmunka-tartozás értékéből a törvényhatósági joggal felruházott városok által fizetett adót (11.923,000 frt) és ezek útfentartási szükségletét (463,000 frt) levonjuk, ekkor ugyanis azt talárjuk, hogy a vármegyei törvényhatóságok 52.385,000 frt adójával 6.958,000 frt közmunka-érték (szükséglet) áll szemben, vagyis a vármegyei törvényhatóságoknál általában véve 147° kivetésével lenne fedezhető a jelenlegi szükséglet. Ha pedig az egyes törvényhatóságok által fizetett egyenes adók összegét viszonyítjuk a területükön előirt közmunka-tartozások értékéhez, ugy azt találjuk, hogy az egyenes adó után 14*/« kivetésével útfentartási kiadásait fedezni képes volna 26 megyei törvényhatóság, sőt Szabolcs 71, Csanád 7-2, Komárom 7-6, Békés 8-6, Veszprém 8*7, Fejér 8-9, Győr 9-2, Pest-Pilis-SoltKiskun megye 9-3% alkalmazásával már beszerezné a szükségletet. 37 vármegye ellenben még magasabb százalék kivetésére szorulna, mert Udvarhely megyében 47, Szolnok-Dob oka és Fogarasban 30, Csik és Nagy-Küküllőben 27, Besztercze-Naszód és Krassó-Szörényben 26, Háromszék és Szilágyban 21, Kolozs vármegyében 207«-át teszi, az összes közmunka-tartozás váltságárak szerint számított értéke az egyenes adónak. A törvényhatósági joggal felruházott városoknál — Marosvásárhelyt kivéve — a közmunka-tartozás értéke nem üti meg 127»-át az általuk fizetett egyenes adóknak. Budapest 1-9, Kassa 2*4, Szabadka 3, Sopron 3*2, Pozsony 3-7, Komárom 3 9, Zombor 4*5, Újvidék 4'6 és Székes-Fejérvár 4'97<> kivetésével előállíthatnák útfentartási szükségletüket. Figyelembe veendő azonban a közmunka-tartozások értéke kiszámításánál, hogy egyes törvényhatóságok az igás erőt évenkint négyszer rendelik kiállítani s így ezen kötelezettségnek