Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.
Irományszámok - 1887-547. "A közutak- és vámokról" szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése
547. szám. n talás legtöbb esésben ellenkezőt igazol, de ezenfelül megmarad hadászati fontosságuk, minthogy a vasutak háború esetén könnyebben tétethetnek a szállításra alkalmatlanná. Egyébként államútátadás esetében is előnyben vannak azon törvényhatóságok, melyek egy kiépitett és jól gondozott útrészt kapnak át további kezelésbe, mint azok, melyeken állami útvonalak keresztül nem vezetnek s melyeknek összes fontosabb vonalaikat nemcsak fentartaniok, de esetleg saját erejükből kiépiteniök is kell. Felvettetett továbbá azon eszme is, hogy minden esetben, midőn államút törvényhatósági kezelésbe átbocsáttatik, a törvényhatóságnak bizonyos meghatározott mérvíí segély nyujtassék. — Ez azonban nem talált pártolásra, mert vannak törvényhatóságok, melyek útfentartási szükségletüket csekély útadó-százalék kivetése mellett fogják fedezhetni, ilyeneknek az útadó-százalék maximumával terhelt törvényhatóságok lakosainak terhére az államkincstárból segélyt nyújtani teljesen indokolatlan volna, mig ellenben az útadóval súlyosan terhelt törvényhatóságok joggal igényelhetnek az államkincstárból segélyt, mint az ez idő szerint is több esetben megadatott. Helyesebb megoldást képez, ha a törvényhozás ez irányban csak elvi megállapodásokat állit fel és ezek gyakorlati alkalmazását a kereskedelemügyi ministerre bizza, ki a bel- és pénzügyi ministerekkel egyetértőleg állapítja meg, hogy a törvényhatóságoknak az ily államút-átadás következtében nyújtható-e és mily összegű segély. A törvényhatósági utak hálózatát a törvényhatósági bizottság közgyűlése állapítja meg és közigazgatásuk, valamint fenfartásuk jövőben is az önkormányzat teendői közé utaltatik. Azon utak sorozandók ezen osztályba, melyek a törvényhatóságok közlekedési érdekeinek kielégítésére hivatvák, nehogy azonban a törvényhatóságok e fontos határozat meghozatalánál kizárólag helyi érdekeik szem előtt tartásával járjanak el, a minister részére biztosíttatik a jog, hogy magasabb, különösen hadászati vagy közgazdasági érdekekre utalva, a törvényhatóságot felhívhassa, hogy valamely a törvényhatóság területén átvonuló utat a törvényhatósági úthálózatba felvegyen és azt egyéb törvényhatósági utaival azonos módon fentartsa és kezelje. E jog megadására közérdekből van szükség, hogy a mellőzött, vagy kellő figyelemben nem részesült közczélok kielégítést nyerhessenek, mert a törvényhatósági utak nem csupán a helyi — a törvényhatóság határai által korlátolt — közlekedés igényeinek kielégítésére szolgálnak, de az úthálózat folytonossága érdekében — azok helyes, egységes rendszer szerint való — megállapítása országos érdeket is képez. Ez pedig elérhető nem volna, ha a törvényhatóságok szűk látkörü felfogásból kiindulva és különleges érdekeikre való tekintettel teljesen függetlenül, tetszés szerint állapithatnák meg az úthálózatot. Gyakori eset, hogy a törvényhatóságok közgyűléseit egyes érdekcsoportok akkép befolyásolják, hogy mig egyéni érdekeik megóvásáról kellő módon gondoskodnak, ez érdekkörön kivül állóknak jogos igényeit tekintetbe nem veszik, viszont főleg az újon kikerekített vármegyékben, de egyebütt is, hol a törvényhatóságok egyes részei teljesen még össze nem olvadtak, több helyt előfordul, hogy egyes vidékek bizottsági tagjai uralják a közgyűléseket, kik azután járásuknak a többiek rovására indokolatlan előnyöket biztosítanak. Megtörténik az is, hogy a szomszédos törvényhatóságok közt nem jön létre megegyezés egy útvonalra való csatlakozás iránt s az utak közt a főbb forgalmi irányokban sem létesíttetik összeköttetés. Az érdekellentétek ily nagy harczával szemben, mely a törvényhatóságokban kifejlődhetik, ha a czélt, egy jól rendezett úthálózat megteremtését óhajtjuk, az esetben ugy a magasabb állami érdekek megóvása szempontjából, de a törvényhatóságoknak is jól felfogott érdekében a központi hatalomnak meg kell adnunk a vezető, irányadó szerepet, hogy legfőbb felügyeleti jogát hatálylyal gyakorolhassa s a felmerült ellentétek kiegyenlítését eszközölhesse. E jog a minister részére a gyakorlatban ez idő szerint is biztosítva van s nélküle az útügyet helyesen fejleszteni lehetetlen. A törvényhatósági utak közigazgatásának egyöntetűsége, gyorsasága, a törvény rendelKÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XVII. KÖTET. 10
