Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.

Irományszámok - 1887-554. 1889. évi XX. törvényczikk, a Suez-csatorna iránt Konstantinápolyban 1888. évi október hó 29-ikén kötött nemzetközi egezmény beczikkelyezéséről

184 554. szám. kikötőktől három tengeri mértföldnyi körületben még akkor sem, ha az ottoman birodalom volna egyike a hadviselő feleknek. A hadviselő felek hadihajói a csatornában s torkolati kikötőiben csak a szoros szükség mértékéig láthatják el magukat élelmi vagy felszerelési czikkekkel. Ezen hajók általkelésének a csatornán a hatályban levő szabályok szerint a legrövidebb idő alatt és minden, nem a hajózás üzeméből szükségképen folyó megállapodás nélkül meg kell történnie. Tartózkodásuk Port-Saidban és a suezi kikötő-öbölben huszonnégy óránál hosszabb nem lehet, kivévén a kényszerült veszteglés esetét. Ily esetben minél hamarább kell távozniuk. Valamely hadviselő hajónak a torkolati kikötőkből való kimenetele és oly másik hajónak távozása közt, mely az ellenséges' hatalmassághoz tartozik, mindig huszonnégy órai időköznek le kell telnie. V. Gzikk. Háború idejében a hadviselő hatalmas ságok a csatornában és torkolati kikötőiben nem szállíthatnak ki és nem vehetnek fel sem csapatokat, sem lőszert, sem hadi szereket. Ha azonban véletlen akadály támadna a csatornában, az esetben a torkolati kikötőkben 1,000 embert meg nem haladó csoportokra osztott csapatok a megfelelő hadiszerrel hajóra vehetők, vagy kiszállíthatók. VI. Gzikk. A zsákmányul ejtett hajók minden tekintetben ugyanazon elbánásnak lesznek alávetve, mint a hadviselő felek hadi hajói. VII. Gzikk. A hatalmasságok a csatorna vizein (ideértve a Timsahi tavat és a Keserű tavakat) nem fognak tartani semmiféle hadi hajót. Mindazonáltal a port-saídi és suezi torkolati kikötőkben állomásoztathatnak hadi hajókat, melyeknek száma egy-egy hatalmasságot illetőleg kettőnél nagyobb nem lehet. Ezen jogot a hadviselők nem gyakorolhatják. que FEmpire Ottoman serait l'une des Puissances belligérantes. Les bátiments de guerre des belligérants ne pourront, dans le Canal et ses ports d'accés, se ravitailler ou s'approvisionner que dans la limité strictement nécessaire. Le transit des dits bátiments par le Canal s'effectuera dans le plus bref délai d'aprés les Réglements en vigueur, et sans autre arrét que celui qui résulterait des nécessités du service. Leur séjour á Port-Sald et dans la rade de Suez ne pourra dépasser vingt-quatre heures sauf le cas de reláche forcée. En pareil cas, ils seront tenus de partir le plus tőt possible. Un intervalle de vingt-quatre heures devra toujours s'écouler entre la sortie d'un port d'accés d'un navire belligérant et le départ d'un navire appartenant á la Puissance ennemie. Article V. En temps de guerre, les Puissances belligérantes ne débarqueront et ne prendront dans le Canal et ses ports d'accés, ni troupes, ni munitions, ni materiéi de guerre. Mais, dans e cas d'un empéchement accidentel dans le Canal, on pourra embarquer ou débarquer, dans les ports d'accés, des troupes fractionnées par groupes n'excédant pas 1,000 hommes avec le materiéi de guerre correspondant. Article VI. Les prises seront soumises sous tous les rapports au mérne régime que les navires de guerre des belligérants. Article VII. Les Puissances ne maintiendront dans les eaux du Canal (y compris le Lac Timsah et les Lacs Amers) aucun b&timent de guerre. Toutefois, dans les ports d'accés de Port-Saíd et de Suez, elles pourront fairé stationner des bátiments de guerre dönt le nombre ne devra pas excéder deux pour chaque Puissance. Ce droit ne pourra étre exercé par les belligérants.