Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.
Irományszámok - 1887-554. 1889. évi XX. törvényczikk, a Suez-csatorna iránt Konstantinápolyban 1888. évi október hó 29-ikén kötött nemzetközi egezmény beczikkelyezéséről
554. Sa'fd Mehemmed pasát, külügyministerét; kik is, miután jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat egymással kölcsönösen közölték volna, a következő czikkekben egyeztek meg: I. Czikk. A suezi tengeri csatorna háború idején ép ugy, mint béke idején, minden kereskedelmi vagy hadi hajónak lobogó-különbség nélkül, mindig szabad és nyitva lesz. Ennélfogva a magas szerződő felek megegyeznek abban, hogy a csatorna szabad használatát sem háború, sem béke idején semmi módon meg nem támadják. A csatornára nézve az ostromzár jogának gyakorlása soha sem fog alkalmaztatni. II. Czikk. A magas szerződő felek elismervén, hogy az édesvízi csatorna a tengeri csatornára nézve nélkülözhetetlen, figyelembe veszik Ő Fenségének, a Khédivének az általános Suez-csatornai társulat irányában az édesvízi csatornára nézve fennálló kötelezettségeit, mely kötelezettségek az 1863. márczius 18-án kelt, egy bevezetésből és négy czikkelyből álló egyezményben vannak megállapítva. Kötelezik magukat, hogy semmi módon sem fogják megsérteni ezen csatorna és vezetékeinek biztonságát; ezek működésének megrontására semmiféle kísérletet tenni nem szabad. III. Czikk. A magas szerződő felek arra is kötelezik magukat, hogy a tengeri csatorna és az édesvízi csatorna anyagszerére, intézeteire, építményeire és munkálataira ügyelettel lesznek. IV. Czikk. Minthogy a tengeri csatorna a jelen egyezmény I-ső czikkének határozványai értelmében háború idején még a hadviselő felek hadi hajói számára is szabad átkelő útként nyitva marad, a magas szerződő felek megegyeznek abban, hogy semmi harczi-jog, semmiféle ellenségeskedési vagy oly cselekmény, melynek czélja volna a csatornában való szabad hajózást akadályozni, ne legyen foganatosítható a csatornában és torkolati kikötőiben, valamint ezen szám. 183 Mehemmed Said Pacha, Son Ministre des Affaires Etrangéres, lesquels, s'étant communiqué leurs pleinspouvoirs respectifs, trouvés en bonne et due forme, sönt convenus des Articles suivants: Article I. Le Canal Maritime de Suez sera toujours libre et ouvert, en temps de guerre comme en temps de paix, á tout navire de commerce ou de guerre, sans distinction de pavillon. En conséquence, les Hautes Parties Contractantes conviennent de ne porter aucune atteinte au libre usage du Canal en temps de guerre comme en temps de paix. Le Canal ne sera jamais assujetti a l'exercice du droit de blocus. Article II. Les Hautes Parties Contractantes reconnaissant que le Canal d'Eau-Douce est indispensable au Canal Maritime, prennent acte des engagements de Son Altesse le Khédive envers la Compagnie Universelle du Canal de Suez, en ce qui concerne le Canal d'EauDouce, engagements stipulés dans une Convention en date du 18 Mars 1863, contenant un exposé et quatre articles. Elles s'engagent á ne porter aucune atteinte á la sécurité de ce Canal et de ses dérivations, dönt le fonctionnement ne pourra étre l'objet d'aucune tentative d'obstruction. Article III. Les Hautes Parties Contractantes s'engagent de mérne á respecter le materiéi, les établissements, constructions, et travaux du Canal Maritime et du Canal d'Eau-Douce. Article IV. Le Canal Maritime restant ouvert, en temps de guerre, comme passage libre, mérne aux navires de guerre des belligérants, aux termes de Partidé I er du présent Traité, les Hautes PartiesContractantes conviennentqu'aucun droit de guerre, aucun acte d'hostilité ou aucun acte ayant pour but d'entraver la libre navigation du Canal ne pourra étre exercé dans le Canal et ses ports d'accés, ainsi que dans un rayon de trois miiles marins de ces ports, alors mérne
