Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-477. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése, a vallás- és közoktatásügyi ministernek a közoktatás állapotáról szóló tizenhetedik jelentése tárgyában

50 477. szám. A mi középiskolai oktatásunk még egyéb speciális kérdéseit illeti, a magyar irodalmi oktatást illetőleg azt véli a bizottság, hogy miután a nemzeti irodalom nevelő és jellemképző hatása nem annyira az életrajzi adatok sokszor minutiosus, mint inkább a remek művekben nyilvánuló nemzeti szellem ismertetésében áll, ez~utóbbiakra fektetendő a nagyobb súly. A középiskolai nyelvtanítás eredményeit discutiálva, a bizottság tárgyalásai körébe vonta a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur által a német nyelv sikeresebb tanítása czéljából kiadott ismeretes rendeletet is. Ennek bírálatánál a bizottság, mint kell is, kizárólag tanügyi szempontokból indult ki s első sorban is azon kérdést vetette föl, vájjon e rendelet nem ment-e túl azon czélokon, melyeket ilyenekül a német nyelv tanítása tekintetében korábbi törvényes intézkedések, közmegnyugvást keltöleg és semmi irányban komoly sérelmet nem támasztva, kitűztek és megállapítottak ? E tekintetben a gymnasiumi tanítás tervéhez még 1880. és 1887-ben kiadott utasítások a következő eligazodást nyújtják. Ezen utasítások általános részében az mondatik, hogy »a német nyelvnek első sorban gyakorlati fontossága és haszna juttatott helyet gymnasiumainkban . . .« Ez élő nyelv tanításának egyik főfeladata azért a nyelvnek c\éls\erű begyakorlása*.. A részletes utasítások pedig ezenképen irják körül a német nyelv tanításának czélját és módját: >A német nyelv nagyobbrészt, habár nem kizárólagosan, gyakorlati fontosságánál fogva nyert helyet a gymnasiumi tantárgyak sorában. A czélszerü nyelv gyakorlás, a nyelvnek s\óban és írásban mentől pontosabb elsajátítása tehát a tanításnak egyik főc{élja. Ezen szempontból ajánlatos a német nyelvnek már a tanítás folyamában való s\óbeli alkalmassá. A tanterv értelmében ez annál könnyebben eszközölhető, minthogy a német nyelv tanítása csak a harmadik osztályban kezdődik, tehát a magyar nyelvnek behatóbb tárgyalása után és a tanuló ifjúság fejlettebb korában, midőn egy idegen nyelvnek szóbeli alkalmazásától a nyelvér\ék eltompulását már kevésbbé félthetni. A mint tehát a tanulók nyelsvismerete gyarapodik, az olvasmányok tartalmi tárgyalása, az elméleti ismeretek egybefoglaláa, kellő óvatossággal német nyelven is eszközölhető, sőt a legfelső két os\tályban a tanítás már nagyobbrészt német nyelven folyj on.-t Végül a reáliskolai tantervre vonatkozólag 1884. és 1886. években kiadott utasításokban annak hangsúlyozása mellett, hogy a német nyelv gyakorlati és művelődési jelentősége a reáliskolában jóval nagyobb, mint a gymnasiumban, a következők mondatnak: »A tanterv a német nyelvi oktatás czéljában kiemeli a nyelv teljes megértését, szóban és írásban helyes használatát, azaz: a német nyelvi oktatásnak első sorban gyakorlati jelentőségét. És csakugyan az oktatásnak főfeladata a német nyelvnek lehető legteljesebb elsajátítása, mely természetesen nem zárja ki, hanem csak második sorba helyezi a tanításnak formális, és{kép{ő erejét és a gazdag német irodalom szellemmüvelö tartalmának ismertetését. De a modern nyelvek körében ez utóbbi két szempont is feltételezi az illető nyelvek teljes elsajátítását, melyet a gyakorlati élet igényei még különösebben követelnek.« Ezekből világosan kiderül, hogy a középiskolai tantervet magyarázó és gyakorlatilag alkalmazó korábbi keletű utasítások a német, mint élő nyelv tanításának feladatát és czélját nem mint az ó-klassikai holt nyelveknél tisztán és kizárólag a formai képzésben, az észképzö erőben s a nyelv irodalmi kezelésében contemplálják, hanem igenis a gymnasiumban »egyik« főczél, a reáliskolában meg »föczél« és »főfeladat« gyanánt van kitűzve (mely mellett a nyelv^ tanítás formális észképzö ereje pláne másodsorba helyeztetik) »a nyelvnek szóban és írásban mentől pontosabb elsajátításai, illetőleg »a nyelv teljes gyakorlati elsajátításai. Annak vitatásába, hogy helyesen contemplálják-e így az utasítások a német nyelv tanításának czélját, már e jelentésnek lehetőleg tömör volta tekintetéből sem bocsátkozik a bizottság, de kétségtelen, hogy igy contemplálják. Már most, ha a kérdéses ministeri rendelet tartalmát az idézett utasítások ide vágó intentióival egybevetjük, félreismerhetlen, hogy a rendelet csak a már korábban kitűzött ama tanczélok biztosítását intendálja, melyek mögött a tanítási