Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.
Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában
126 488. szám. mely egyrészt az illető vidék és a rendelkezésre álló eszközöknek teljes ismeretével bir, másrészt pedig eljárásáért kizárólag az állami kormánynak felelős, a mely tehát nincs függési viszonyban a helyi körökhöz. Ezen három szempontnak szigorú és következetes keresztülvitelét czélozza a jelen törvényjavaslat, melyben a legcsekélyebb részletig meg vannak határozva a teendők a közerő összeírásától és a védelmi eszközök beszerzésétől egészen a védelem teljesítéséig és a betört árvíznek levezetéséig. E helyütt is a törvényjavaslat megvilágítására legalkalmasabbnak tekintjük azt a módszert, melyet ezen jelentésünk előző részeiben követtünk, t. i., hogy összehasonlítsuk az eddigi törvényes és tényleges állapotot az ezen törvényjavaslat által kilátásba vett rendszerrel. Az árvédelem körül követett eljárás — daczára az időközben történt gyakori változásoknak — jelenleg is nagyban és egészben visszatükrözi az 1871: XL. t.-cz. szellemét, melynek értelmében a gát fentartására és védelmére befolynak: a társulatok, a törvényhatóságok és végre az állam. Ezen annyira komplikált hatósági szervezet — melyben az államnak az utolsó hely jutott — szükségkép a competentia-köröknek összebonyolitására vezetett és megbénította az árvédelem hathatóságát és egységét. Az 1884: XIV. t.-cz. 36. §-a már egy lépéssel tovább ment, a mennyiben az árviz beálltával a védekezést nem három, banem csak egy tényezőre bízza: a társulatra, illetve annak vezető tisztviselőire, az igazgatóra és a főmérnökre. Az 1885. vízjogi törvény még részletesebben rendelkezik; azonban itt talán még feltűnőbb a habozás a competentia-körök megállapítása körül. így pl. a közerő kirendelése és a közerő feletti felügyelet a közigazgatási tisztviselőre bizatik, a ki köteles egyszersmind a társulat védelmi működését támogatni és a védtöltést őrizet alá venni (150. §.). Azonban már a következő szakasz számit azzal az eshetőséggel, hogy a közigazgatási tisztviselő a helyszínén meg nem jelennék; ez esetben a közigazgatási tisztviselő megérkeztéig a törvény a társulati megbízottnak adja a jogot a szükséges munkaerő és anyag beszerzésére. A községi lakosok pedig védszereikkel, marháikkal és cselédjeikkel alárendeltetnek egy oly közegnek, a mely végre is egyedül magántársulattól vette megbízatását, valamint hogy egyedül annak érdekében jár el. Ezen magántársulatnak megbízottja bir tehát azzal a messze terjedő hatalommal, melynek gyakorlása egyedül az államhatalom megbízottjára — arra is csak a legnagyobb óvatossággal — volna ráruházható. Azonban az idézett három törvény is fentartja azt a lehetőséget, hogy különösen veszélyeztetett helyre, akár a társulat kérésére, akár a nélkül, teljhatalmú ministeri biztos legyen kiküldhető, kinek rendeleteit mindenki feltétlenül teljesíteni tartozik. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvényhozás előtt mindig annak szüksége lebegett, hogy utolsó pillanatban teljhatalmú állami közeg vezesse az árvédelmet. A jelen törvényjavaslat ide vágó fejezetének sincs más alapgondolata. Ámde tekintettel arra, hogy hathatós védelmet a ministeri biztos csak ugy biztosithat, ha már az előkészületeket is ő vezette, a törvényjavaslat az árvédelmet egész terjedelmében az állandó ministeri biztosra bizza. Előzetesen fogja tehát ismerni a ministeri biztosa rendelkezése alatt álló társulatot; viszont ismerni fogják a közegek, tisztviselők és a közerő azt, kinek vezényszavára eljárni kötelesek, A ministeri biztosnak módjában áll az embereket az árvédelem czéljára mintegy kiképezni és minden rendelkezést ugy megtenni, a mint a szóban forgó érdekek és az ő felelőssége azt megkívánják. A törvény, javaslat 97. §-a igen helyesen fejezi ezt ki, midőn a ministeri biztosnak kötelességévé teszi, gondoskodni az iránt ; hogy az árvédelem előre megállapított terv szerint hajtassák végre és hogy mindazok, kiket az árvédelem körül valamely kötelesség illet, helyükön legyenek. Hogy ezt tehesse, az állandó ministeri biztos évenkint, januári első szemleutja után, köteles az árvédelemben résztvevő összes közegeket tanácskozásra összehívni, constatálni az eddig történteket és kijelölni a
