Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.
Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában
488. szám. 125 előtt oda nyilatkozott, hogy a tiszavölgyi hitelügy egységes szervezésére vonatkozólag külön törvényjavaslatot óhajt a törvényhozás elé terjeszteni, melyben az itt érintett kérdések végleges megoldásukat fogják nyerni. Ezen főbb kérdéseknek érintése után még csak néhány oly újításra kívánunk utalni, mely első pillantásra alárendelt jelentőségűnek tetszik ugyan, de melytől az érdekeltek nagy számának szempontjából a fontosságot megtagadni nem lehet. Ide tartozik a törvényjavaslatnak két oly rendelkezése, mely a közgyűlési határozatokat szélesebb alapra fekteti. Kimondja a törvényjavaslat, hogy a társulat összes szavazatainak Vs-énél többet egy érdekelt nem gyakorolhat, mi által kizárja azt, hogy a társulati tagok esetleg egy ember által majorizáltathassanak. Kimondja továbbá a törvényjavaslat, hogy a társulat tagjainak 1 / i része közgyűlés egybehivását követelheti, mig eddig csak a tagoknak'/s-a gyakorolhatta ezen jogot. Végül ide soroljuk még a törvényjavaslat azon rendelkezését (77. §.), mely szerint a ministeri biztos vezetése alatt álló társaságoknál — melyeknél tehát a tagok leginkább lehetnek kitéve annak, hogy egyenes beleegyezésük nélkül megterheltethessenek— a véleményező bizottságnak, melyet eddig a minister nevezett ki, fele részét a társulati közgyűlés választja meg. Ezen újítások kivétel nélkül szabadelvű irányban mozognak, miért is a bizottság azokat készségesen elfogadta. Ezekben vázoltuk a törvényjavaslatnak a teherviselésre vonatkozó részeit. Mielőtt azonban ezen fejtegetéseinket bezárnék, nem tartjuk feleslegesnek még külön felemlíteni, hogy csak félreértésen alapulhat azon több oldalról hangoztatott nézet, mintha a törvényjavaslat által inaugurált, szigorított kormány-felügyelet következtében valamely nevezetesebb újabb teher hárulhatna a társulatokra. E részben kiemeljük, hogy a törvényjavaslat (79. §.) értelmében a társulatok felügyelésére kirendelt ministeri biztosnak tiszteletdíját, valamint az ezen biztosok mellé kirendelt műszaki közegeknek költségeit az állam viseli. Általában a társaságok a kormány-felügyeletért az eddig kilométerenkint fizetett 3 frt helyett 5 irtot fognának fizetni; ezen kivül pedig ily czímen semmiféle hozzájárulással nem tartoznak. A mi új teher esetleg támadhat, azt nem a kormány nagyobb felügyelete, de a társulati szolgálat tökéletesbitése követeli csupán. Legyenek bár súlyosak ezen terhek az egyes társulatokra nézve, a törvényhozás nem mentheti fel őket azoknak viselésétől. A törvényhozás e tekintetben nem ismerhet magasabb feladatot, minthogy megvalósítsa ezen törvényjavaslat nagy czélját, mely még az egyesek áldozatainak árán sem lesz túlságos drágán megvásárolva: tudniillik azon csaknem négy millió holdnyi területnek biztositását,melynek tulajdonosai jelenleg évről - évre kényszerülhetnek újra felvenni a bizonytalan védelmi harczot, melynek költségei, — minthogy előre egész terjedelműkben meg sem határozhatók — minden esetre nehezebben elviselhetők azoknál, melyek bármely más, tervszerűen megállapított társulati rendszerből folyhatnak. III. A törvényjavaslat legfontosabb része természetesen az, mely az árvédelmet tárgyalja. A mint ezen a ponton megoldja feladatát, a szerint lesz megítélendő az egész alkotás, ép ugy, mint valamely katonai szervezet egyedül a háborúban való hasznavehetősége szerint ítéltetik meg. Megelégedéssel utalunk arra a haladásra, mely a kérdés ezen részére vonatkozólag épen az érdekelt körökben tapasztalható. Mert ez idő szerint az árvédelem tekintetében már általánosan elfogadtatnak a következő alapelvek: 1. hogy a védelem eszközei előzetesen beszerzendők, a védekezési tervek megállapitandók és mindenki részére kijelölendő a hely, melyet veszély pillanatában elfoglalnia és megvédenie kell; 2. hogy a tervszerűen előkészített árvédelmet egy kézben kell összpontosítani; 3. hogy ez az összpontosított hatalom megnyugvással csak oly közegnek kezébe letehető,
