Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában

124 488. wám. adósság, természetes, a jelzáloghitelezőknek tudtával és beleegyezésével. Az e tekintethen felmerült ellenvetések tehát vita tárgyát képezhették volna 187l-ben, de nem képezhetik vita tárgyát ma, midőn az állitólagos sérelem már két évtized óta gyakorlatban van. Ugy hiszszük, a kérdésnek ezen része, egyszerű hivatkozással a régibb törvényekre, tisztázva van. Némileg actualisabb érdekkel bírnak az általunk emiitett második elvvel szemben felmerült ellenvetések. A törvényjavaslat 62. §-a szerint a felveendő kölcsönért az egész telekkönyvi birtok szavatol, még az esetben is, ha annak csak egyetlen parczellája fekszik is az ártérben. Megkülönböztetendőnek tartjuk e tekintetben a jogi és a gyakorlati kérdést. Gyakorlati szempontból az iránt nem lehet kétség, hogy tisztán ártéri birtokra olcsó hitel nem szerezhető. Előrelátható, hogy az ártéri birtoknak a fensiki birtoktól való elkülönitése a társulati hitelnek megrontására vezetne, és hogy ennek következtében, akár kimondja a törvény az elválasztást, akár nem, a legtöbb esetben az egész birtoknak lekötése fog követeltetni és eszközöltetni. Sőt ez az eljárás az, mely rendesen a legigazságosabbnak is mondható; bár kivételesen megeshetik egyes nagy birtoktesteknél, hogy az ártéri birtok nem áll arányban a többi birtokrészekhez. Tekintsük már most a kérdést eddigi törvényeink világánál. Az 1886: XXIX. t.-cz. megalkotásáig nem lehetett kérdéses, hogy a járadékok és járulékok az egész telekkönyvi birtokot terhelik, minthogy addig nem ismerték a telekkönyvnek oly berendezését, melynek értelmében valamely kölcsönre egyes birtokrészek külön leköthetők lettek volna. Minden egyes esetben az egy telekkönyvi szám alatt előforduló egész birtok volt lekötve. Az 1886-iki, telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló XXIX. t.-cz. 9. §-a azonban a következő intézkedéseket tartalmazza: »A mennyiben a vízrendezési társulatok ártérfejlesztése a betétek szerkesztéséig már jogerejtíleg és olyan módon eszközöltetett, hogy az egyes ártéri részletek biztosan kimutathatók: az e társulatok kötelékébe bevont ártérbirtok a betétekbe külön helyrajzi számok alatt veendők fel, és ártérminőségük az e lap 6-ik rovatában kitüntetendő. Ha a földkönyvben egy helyrajzi szám alatt felvett ingatlannak csak egy része képez ártérbirtokot: e rész a betétek szerkesztése alkalmával külön helyrajzi szám alatt elkülönítve veendő fel, a nélkül, hogy e végből a jelzálogos hitelezők beleegyezése és meghallgatása szükséges lenne. A szabályszerű térvázrajznak hivatalból való elkészítésére és az elkülönített részleteknek törtszámokkal való megjelölése, úgyszintén az A. lap 5. rovatának egyelőre ki nem töltésére a 7. §. intézkedései alkalmazandók.* Ugyanezen t.-cz 76. §-a a következőket mondja: „Az igazságügyminister felhatalmaztatik, a telekkönyvi rendeleteket ideiglenesen, a törvényhozás további intézkedéséig rendeleti utón módosítani és pótolni a következő irányban: x» • • • • • 2. hogy a vízrendezési társulatoknak kérelmére és költségére, a jelen törvény vonatkozó intézkedéseinek megfelelő alkalmazása mellett, az ártérbirtokok a telekkönyvi betétek szerkesztése után pedig a betétekben elkülönithetők és külön helyrajzi számok alatt bejegyezhetők legyenek; és hogy a vízrendezési társulatok kölcsönei — elsőbbségük sértetlen fentartása mellett — a társulatok kérelmére az ártérbirtokokra kebelezhetők legyenek." Ezen törvény szerint az ártéri birtok külön feltüntetésének lehetősége meg van ugyan adva; de a tiszavölgyi központi bizottság 1888-ik évi jelentése szerint ezen intézkedésnek keresztülvitele tekintetében a tárgyalások még most is folyamatban vannak. A telekkönyvi elkülönítés tehát még nem történt meg, bár a törvény értelmében megtörténhetik. Az ügynek ily állása mellett a bizottság a maga részéről elfogadhatónak tekintette a törvényjavaslat 62. §-át. Midőn ennek daczára is abban állapodott meg, hogy — egyrészt a kiváltságos zálogjogot fentartva, másrészt a jelen törvényjavaslatot az 1886 : XXIX. törvénynyel Összhangzásba hozva — a §-t módosítsa, tette ezt különösen azért, mert a pénzügyministerium vezetésével megbízott kormányelnök a bizottság