Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről

390. szám. 53 liázzal büntetendő ; minthogy azonban a javaslatban felemiitett tiltott cselekmények a gazdasági s-end érdekében még abban az esetben is megtorlást igényelnek, ha a kárositási szándék nem volna bebizonyítható, ez okból a jelzett tiltott cselekmények kihágásnak voltak minősitendők és ta közigazgatási hatóságok hatáskörébe voltak utalandók, mert igy az eljárás sokkal könnyebb és a ezél, a megbüntetés gyorsabban érhető el. A határjelek megsértését és megrongálását a javaslat 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti [78. §.&,)], a mi a dolog természetében találja indokolását. Amezeidülőutakról szóló határozatok (4—8. §.) azon utakról és ösvényekről kivannak intézkedni, a melyek tulajdonképen nem birnak az ország közlekedése szempontjából jelentőséggel, hanem tisztán az egymás mellett fekvő földek gazdasági mivelésére nézve mulhatlanul szükséges utakról van itt szó; ezek tehát a tulajdonképeni közutakkal nem is zavarhatók össze. Maga a községi törvény (1886: XXII. 21. és 135.§-aiban) foglal ugyan intézkedéseket -az utakról; sőt a községi törvény azon intézkedése, hogy a gazdaközönség "érdekében a szükséges intézkedések az érdekelt gazdaközönség költségén elrendelhetők, bizonyos tekintetben íalán elegendő volna a szóban álló utak helyes rendezésére nézve, ha egyátalában mindig az összes községbeliek érdekéről volna szó; végül a magánjogi szokások, illetőleg az osztrák polgári törvénykönyv (291. §.) tartalmaznak elveket a telekhez való hozzáférhetőség szempontjából. De mindezek az intézkedések nem nyújtanak annyi előnyt, illetőleg az által, hogy végrehajtásuk részben nehézkes eljárást igényel, nem oly gyorsan érvényesülnek, mint a mily eljárást a gazdaiközönség ezen utaknál is első sorban követel. A mezei utakra nézve az eszményi tökély abban állana, hogy mindenki saját parcellájához hozzáférhessen, illetőleg saját parcellájából a legelőre, az itatókhoz, a malomhoz, az országutakhoz lehetőleg könnyen juthasson. Ezt az állapotot legjobban lehet elérni a tagosításnál; miután azonban tagositatlan birtokokon is törekedni kell a jobbra, s ott, a hol a tagositás már megtörtént s a hozzáférhetési viszonyok nem czélszerűek, mégis gondoskodni kell a mezei utakról: — ez okból a javaslatba a mezei utakra vonatkozó intézkedéseket is fölvenni czélszerűnek látszott. A gazdaságok közt elterülő mezei utak ügyét a javaslat a föld tulajdon természeténél fogva tisztán a magánjog szellemében s igy a tulajdon teljes épségben tartásával kívánja szabályozni. Ez okból a javaslat semmiféle kényszerítő eszközöket nem alkalmaz. Elvül mondja, ki, hogy ily mezei utak fentartása az érdekelt birtokosok kötelessége, a hozzájárulás arányát az elsőfokú közigazgatási hatóság állapítja ugyan meg, a mennyiben azonban a felek ily határozatba bele nem nyugosznak magának az ügynök végleges rendezése a tulajdonjogi kérdésekben illetékes bíróságoknak tartatik fönn, — addig mindazonáltal, míg a bíróság ítélete jogerőre -emelkedik, a közigazgatási utón hozott határozat érvényes (4. §.); minthogy pedig a mezei utak sokszor tényleg a község előnyére is szolgálnak, nem lehetett mellőzni a községeknek is ezen utak fentartási költségeihez való bevonását, s e részben határozathozatallal az eljáró közigazga

1 tási hatóság bizatik meg. A mennyiben gyakran meg szokott történni, hogy a posta ily mezei utakat is használ, valamint nem lehetetlen, hogy az 1888. XXXI. törvényezikk által tárgyalt közhasználatú berendezések vezetékeinek támasztó szerkezeteit is ily utakon alkalmazni kell, illetőleg fölállításuk itt bizonyos előnyökkel jár, — czélszerűnek tűnik fel ezt világosan megengedettnek kimondani, s -egyúttal kifejezni azt is, hogy ezért az állam az utak költségeihez járulni nem tartozik (5. §.). Ugyanazon magánjogi elv, mely az utak fentartására mondatott ki, a javaslat szerint alkalmazást nyer az új mezei utak kihasitására, vagy a régi utak áthelyezésére és szélesbitésére nézve is. E tekintetben az eljárás első ízben a község elöljáróságánál tartatik meg, mely alkalommal konstatálandó: van-e kifogás a tervbe vett út ellen, s ha: nincs, ez esetben az út megnyittatik, áthelyeztetik vágy szélesbittetik. Ellenkezés esetében