Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

438 357. szám. hivni. Ez az igazságügyi kormányt a 42,123/86. számú rendelet kiadására inditotta, mely a biró elé kisért letartóztatott testének megvizsgálását és az esetleges testi sértések iránt eszközlendő kihallgatást írja elő. E néhány adat eléggé tanúsítja, hogy a terhelt kihallgatása, mióta csak a régi vádpert hazai gyakorlatunk nyomozóvá alakította át, nemcsak hogy inquisitiorius jellegíí volt, hanem a nyomozó rendszernek minden kinövését és szélsőségét is felmutatta. Csak ugy ismerte az >examen generálé <-t, a különös vagy izekszerinti vallatást (speciale vei articulatum examen) és a valláshitelesitő vallatást (examen authenticatum), mint a particularis német joggyakorlat. Mielőtt a javaslat álláspontja általában jellemeztetnék és az egyes intézkedések részletesen indokoltatnának, czélszertí lesz a folyton mintául idézett angol-skót jogot, valamint a contmentalis törvényhozásoknak eddigi kiindulási pontul szolgált franczia jogot, továbbá a belga reformtörekvéseket, végre a német birodalmi és az osztrák perrendtartás rendelkezéseit ismertetni. Ugy ez ismertetésnek, mint általában a jelen fejezet indokolásának tárgyát csakis a terheltnek az előzetes eljárásban való kihallgatása képezi, miután a terheltnek kihallgatásáról a főtárgyaláson, a főtárgyalási fejezet részben külön intézkedik s ennek indokolásában van feltüntetve az is, hogy a jelen fejezetnek mely szabályai alkalmazandók a terhelt főtárgyalási kihallgatásánál. ' 1. Anglia. Ha a terhelt a békebiró vagy rendőri biró elé állíttatott — akár idézésre, akár letartóztatás folytán — akkor mindenekelőtt a terhelő tanuk hallgattatnak ki, kik közé a feljelentő is számíttatik. A tanuk előesküt tesznek és következik a keresztkérdés. A terhelő tanuk vallomásai jegyzőkönyvbe vétetnek, melyet ugy a tanuk, mint a biró aláírnak. Ha a terhelő tanuk vallomása nem tartalmaz oly adatokat, melyek alapján a további eljárás folytatható volna, akkor a terhelt elbocsáttatik (discharged). Ellenkező esetben a tanuk vallomásairól felvett jegyzőkönyveket a terhelt előtt felolvassák és a békebiró a következő szavakat intézi a terhelthez: » Miután ön értesült a bizonyítékokról, nyilatkozzék, kiván-e valamit a vád ellenében felhozni. Arra, hogy valamit mondjon, ön kötelezve nincs, ez tisztán tetszésétől függ, mindazáltal a mit mond, az jegyzőkönyvbe fog vétetni és azt ön ellen a főtárgyaláson bizonyítékul használhatják.* Eme figyelmeztetés után ritkán szokott a vádlott nyilatkozni, de ha nyilatkozik, akkor ez szórói-szóra jegyzőkönyvbe vétetik. A vádra vonatkozó részletes kérdéseket azonban nem szabad hozzá intézni. Ez eljárás szerint tehát a bizonyítékok felvétele a békebiró előtt befejeztetett a nélkül, hogy a terheltnek megengedtetett volna védelmi bizonyítékait érvényesíteni. E hiányon segít a Vict. 30. és 31. st, 35. ez. 3. s., mely szerint jelenleg kérdést kell intézni a terhelthez, hogy nem kiván-e védelmire tanukat kihallgattatni és igenlő esetben a tanuk megidéztetnek, kihallgattatnak és vallomásaik jegyzőkönyvbe vétetnek. Az angol gyakorlati jogélet legalaposabb ismerői szerint azonban oly esetekben, hol a vád adatai oly erősek, hogy az ügy okvetetlen a Grrand Jury elé kerül, a terheltek nem szoktak eme jogukkal élni, hanem a védelmi bizonyítékokat a főtárgyalásra tartják fenn, mert igy nagyobb hatásra számithatnak és nem engednek időt a vád közegének, hogy a védelmi bizonyítékok megerőtlenitésére elkészülhessen. 2. A skót eljárás sok tekintetben különbözik az angol eljárástól. Mindenekelőtt a terhelt kikérdezése (examination) az elővizsgálatot (praecognition) vezető biró által már a legrégibb időktől fogva az eljárás szükséges kellékéül ismertetett el. Illetéktelen befolyásolások és kényszer ellenében azonban még gondosabban védi a skót jog a terheltet, mint az angol jog. A békebirónak (magistrate) első kötelessége meggyőződni, hogy kihallgatásra alkalmas álla-