Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 439 pótban van-e a terhelt éj kihallgatás esetén a jegyzőkönyvben bizonyítani kell, hogy józanság, vagy elmebeli állapot tekintetében a kihallgatott kifogás alá nem esik. Ezután a »magistrate< „a következő'szavakat intézi a terhelthez: >ön azért állíttatott bíróság elé, hogy vád (pl. lopás vádja) tekintetében kihallgattassék. Felelni azonban az önhöz intézett kérdésekre, vagy általában nyilatkozatot tenni nem tartozik. Mindazáltal önként tett nyilatkozatai pontosan jegyzőkönyvbe vétetnek és ha az ügy esetleg főtárgyalás elé kerül, a jegyzőkönyv ön ellen bizonyítékul használható, miért is önnek tetszésétől függ vagy megtagadni a feleleteket, vagy a vád tárgyára nézve nyilatkozatot tenni.« Ha a terhelt megtagadja a feleletadást, akkor tovább nem szabad hozzá , kérdéseket intézni. A kihallgatás vezetése a törvény szaf ái szerint a magistrate-ot illeti, a gyakorlatban azonban a kérdéseket a >magistrate« felügyelete alatt a közvádló teszi. Az adott feleletek jegyzőkönyvbe vétetnek, felolvastatnak és a jegyzőkönyvet ugy a terhelt, mint a magistrate aláírni tartoznak. A terhelt kihallgatásának legalább két tanú jelenlétében kell történni, kik aláírásukkal bizonyítják, hogy a terhelt önként és kényszer nélkül tett vallomást. A terhelt kihallgatása, kívánságára, vagy a biró belátása szerint többször is ismételhető. Ha valamely kérdésre a terhelt megtagadta a választ, a vádlónak joga van követelni, hogy ugy a kérdés, mint ama körülmény, hogy a terhelt a választ megtagadta, jegyzőkönyvbe vétessék. 3. Már fentebb érintetett, hogy a franczia tételes jog csaknem megfeledkezett a terhelt kihallgatásának szabályozásáról. Az előzetes eljárásban erre nézve a 40. és 93. czikkek intézkednek. Itt szó van ugyan az >interrogatoire«-ról, de annak tartalmáról és módjáról nincs említés téve. A rendőri bíróság előtti szóbeli tárgyalást^ szabályozó 153. czikk szintén nem az idézettnek kihallgatásáról, hanem arról szól, hogy az idézett védelmét előterjeszti és bizonyítékait előhozza. Ellenben a correctionalis bíróság előtti bizonyítási eljárás szabályozása után a 190. §. kimondja, hogy >a terhelt kihallgattatik, a terhelt védelmét előterjeszti* stb. Több azonban itt nincs mondva. Az esküdtszék előtti főtárgyalásról szóló rész még ennél is hiányosabb, ugy, hogy Hélíe joggal mondhatta; nincs Franciaországban törvény, mely az esküdtszék előtti főtárgyaláson a terhelt kihallgatását előírná. Eme sovány rendelkezések azok, melyek a franczia joggyakorlatnak törvényes alapul szolgáltak és eléggé ismeretes, hogy mily inquisitorius szellemben fejlődött ki a terhelt kihallgatásának intézménye ugy az előzetes eljárásban, mint a főtárgyaláson. Kétségtelen, hogy a terhelt kihallgatásában a >moyen d'instruction* teljesen háttérbe szorította -a >moyen de défense< elemét. A franczia nemzet kormánya maga elismerte ennek helytelenségét és Le Royérnek 1879-ben a senatushoz benyújtott javaslata igyekszik is a vádperszellemében megoldani e nagyfontosságú kérdést. Nem követi ugyan az angol jogot, mely kérdések tételét sem engedi meg, nem teszi kötelességévé a bírónak, hogy előre figyelmeztesse a terheltet, hogy felelni nem tartozik, nem is hozza be az előzetes eljárásban a teljes nyilvánosságot, de kétségtelenül radicalis reformtervvel lép fel, midőn 119. §-ában kimondja, hogy a terheltet, sürgősség esetét kivéve, védője jelenlétében kell kihallgatni és a kihallgatásnál ugy az ügyész, mint a magánfél képviselője is jelen lehet. Következőleg az eljárás már kezdetén azonnal contradictoriussá válik. A javaslat amaz elvi álláspontját, hogy a terhelt kihallgatásában mellőztessék az eddigi inquisitorialis visszaélés és oly szabályok állíttassanak fel, melyek ennek megakadályozására életképességgel bírnak, a senatus kedvezően fogadta. De a terhelt kihallgatására vonatkozóiaga 119, §-ban kifejezésre jutott ügyfél-nyilvánosság elvét a senatus bizottsága beható vita után elfogadhatlannak jelentette ki. A senatus bizottságának jelentése* kiemeli, hogy a védő jelenléte igazolatlan bizalmatlan* Nr. 83. Senat session 1882. Annexe au Procés-Verbal de la Séance du 8. Mars 1882. Rapport fait au nom de la Commiasion chargée d'examiner le projet de loi tendant a reformer le Code d'instruction criminelle par M. Dauphin sénateur 7. és következő lapok.