Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

380 357. szám. joguk van a kir. ügyésznek és a >police auxiliaire* tagjainak házkutatást tartani, ha valamely ház bensejében bűntett vagy vétség követtetett el és valaki a házbeliek közül ennek constatálása végett megkeresi az ügyészt vagy békebirót stb. A házkutatás elrendelésének és foganatosításának joga azonban rendszerint a vizsgálóbírót illeti. A vizsgálóbíró már nincs csupán a büntettet területére szorítva, hanem ha szükségesnek tartja, vétség esetében is tarthat házkutatást. Szükséges feltétel azonban az, hogy a házkutatás utjáu megszerezhetni vélt tárgyak, az eljárás czéljából melló'zhetlenek legyenek. A parliamenti bizottság jelentése egyébiránt teljes bizalmának ad kifejezést a belga birói kar »prudente réserve«-je iránt, mely kellő' biztosítékot nyújt a visszaélések ellen. A vizsgálóbíró nemcsak a terhelt házában, lakásában vagy egyéb helyiségében tarthat házkutatást, hanem másoknál is, ha komoly oka van feltenni, hogy ott bizonyítékul szolgálható tárgyakat fog találni. Ez esetben kötelessége a vizsgálóbirónak indokolt Írásbeli határozatot hozni és a ház vagy lakás tulajdonosát felhívni, hogy vagy személyesen legyen jelen az eljárásnál vagy megbízottat rendeljen Egyébiránt a terheltnél teljesített házkutatásnál is gondoskodik a javaslat arról, hogy ez a terhelt vagy képviselője jelenlétében történjék. Ha más kerületben válik szükségessé a házkutatás: ugy a vizsgálóbirónak mindig az illetékes vizsgálóbírót kell a szükséges adatok közlése mellett megkeresni. A javaslat azt is rendelkezései körébe vonja, hogy a vizsgálóbirónak van-e joga saját kerületében maga helyett a házkutatásra mást kiküldeni? Ez folytonos controversia tárgyát képezte, a >code d'instruction criminelle* uralma alatt. Az 1874. április 20-iki törvény véget vetett a vitának. Ennek 24-ik szakasza ugyanis kimondta, hogy iratok, okmányok (papiers, titres ou documents) felkutatására csak a békebiró, polgármester és a rendőrbiztos küldhetők ki. A kiküldetést mindig indokolt határozatban és csak szükség esetén kell elrendelni. A kiküldöttek másokkal nem helyettesittethetik magukat (Toute subdélégation est interdite). A kormányjavaslat 45. §-ával szemben, mely nemcsak az okiratok felkeresése czéljából, hanem minden egyéb okból teljesítendő kutatásra csakis a fentebb emiitett hivatalnokokat engedi kiküldetni, a parliamenti bizottság az 1874. ápril 20-iki törvény 24. §-át szórói-szóra fentartandónak tartja, mert csakis az iratok, levelezések, okmányok stb. azok, melyeknek kutatására nézve a családi titkok iránt tartozó kíméletből nem lenne helyes megengedni, hogy a vizsgálóbíró a >police judiciaire* minden közege által helyettesittethesse magát. A vizsgálóbíró rendszerint nem köteles a házkutatás tárgyában előzőleg irott határozatot hozni, de ha hivatalból kivan házkutatást tartani, akkor ezt indokolt határozatban kell elrendelnie, melyet oly felhívással közöl az ügyészséggel, hogy ez az eljáráson képviseltesse magát. Az ügyészségnek elmaradása a vizsgálóbíró eljárását nem gátolja, de kötelessége eljárásának eredményét azonnal közölni. c) A közönséges német jog forrásai nem is szólnak a házkutatásról mint vizsgálati eszközről, sőt még a Carolinában sincs erről említés téve. Mindazáltal a birói gyakorlat meghonosította ezt és a nyomozó per korszakában nagy latitude-del alkalmazták a bíróságok. A házjog mint politikai jog értékének mindenkor fokozódó becsülésével karöltve járt a házkutatás feltételeinek szigorítása. Már az 1813-iki bajor büntetőtörvény (II. Rész 251—258. §§.), az 1843-iki württembergi (238 — 245. §§.), az 1845-iki badeni perrendtartás (112—120. §§.) tüzetesen meghatározott anyagi és alaki feltételekhez kötötték a házkutatás alkalmazhatását. A frankfurti nemzetgyűlés alapjogai között (III. czikk 10. §.) akként van három pontban a házkutatás szabályozva, hogy ez ugy a szabad alkotmányosság követelményeinek, mint az erélyes igazságszolgáltatás érdekeinek megfeleljen. Ily történeti előzményeken alapulnak a német birodalmi perrendtartásnak a házkutatásra vonatkozó rendelkezései (102. és köv. szakaszok) .