Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 381 A német perrendtartás nem használja a házkutatás (Haussuchung), hanem az átkutatás (Durchsuchung) általánosabb kifejezését. Ennek használatára nem szolgált más indokul, mint az, hogy különösen nagyobb városokban nem házakat, hanem rendszerint egyes lakásokat kell kikutatni és hogy ezt egy személy rendelkezése alá tartozó különböző házakban s egyéb helyiségekben kell gyakran eszközölni. »Ház« kifejezés helyett a perrendtartás egyszer a »lakás« és >más helyiség* (102. §. és 104. §. második bek.) majd csak >helyiségek« (103. §.) kifejezést használja, majd lakás, üzleti helyiség és bekerített helyről beszél (104., 105. §§.), majd végre szolgálati czélra szolgáló épületek lakott helyiségeiről szól (105. §. negyedik bek.). A kutatás nincs minden esetben egyenlő feltételhez kötve. Különbség van a szerint, a mint a terheltnél vagy más személynél történik a kutatás. A terheltnek, részesnek, bűnpártoló nak és orgazdának lakása és más helyiségei, ugy a rajta levő tárgyak átvizsgálhatok, ha vélelmezni lehet, hogy bizonyítékokra lehet találni. Más személyeknél tartandó házkutatásnál már határozott tényeknek kell arra rnutatniok, hogy a terhelt ott tartózkodik, vagy hogy bizonyos előre meghatározott tárgyak ott találhatók. E korlátozás nem terjed ki oly helyiségre, a hol a terheltet elfogták, vagy a hová üldözés közben menekült, vagy a hol rendőri felügyelet alatt álló személy lakik vagy tartózkodik. A házkutatás elrendelése rendszerint birói hatáskörhöz van utasítva. Mindazáltal, ha a késedelem veszélylyel jár, ugy az államügyészség és a közvetlen rendelkezésének alávetett rendőri és közbiztonsági közegek is joggal bírnak erre. Ha a házkutatás (Durchsuchung der Wohnung, der Greschaftsraume oder des befriedeten Besitzthums) biró vagy ügyész jelenléte nélkül történt: akkor, hacsak lehetséges, egy községi hivatalnok vagy két községbeli lakos jelenlétében kell annak teljesíttetni. A lakás vagy helyiség tulajdonosa a kikutatásnál jelen lehet. Távollétében, hacsak lehetséges, gondoskodni kell, hogy képviselője vagy felnőtt hozzátartozója vagy más házbeli, vagy szomszédja legyen jelen az eljárásnál. A házkutatás befejezte után az ez által érdekeltnek kívánatára Írásbeli határozat kézbesítendő számára és ebben rendszerint a házkutatás okát és ha a kutatás a terheltnél történt, a büntetendő cselekményt is megkell jelölni. d) Ausztriában az 1803-iki törvény intézkedett (I. Rész, 272. §.) ugyan az átkutatásról, mégis tüzetesebb rendelkezéseket csak az 1850-iki perrendtartás tartalmaz (144—149. §§.). E törvényben, melynek szabályai csaknem szórói-szóra azonosok az 1845-ik évi bádeni perrendtartásnak (112—120. §§.) rendelkezéseivel, különbség tétetett a közönségnek nyitva álló helyeken, a terhelt házában és más harmadik személyeknél teljesítendő házkutatás között, és e különbség szerint voltak kevésbbé vagy inkább szigorúak a feltételek is. Az 1853-iki perrendtartás rendelkezéseit nem szükséges felemlíteni. Az alkotmányosság szellemének megfelelő szabályozásban részesült a házjog az 1862. október hó 27-iki törvényben, mely az alaptörvények közé illesztve, az 1873-iki perrendtartás rendelkezéseinek (139 —142. §§.) is irányt szabott. Ez utóbbi a >Hausdurchsuchung« kifejezést megtartotta és annak fogalmát is meghatározta, midőn kimondja, hogy ez alatt a lakhely és egyéb a házhoz tartozó helyiségek átkutatása értetik. A házkutatásnak az idézett törvény szerint kettős czélja van. Vagy azért lehet házkutatást tartani, mert alaposan vélelmezhető, hogy a bűntett vagy vétség miatt gyanúsított elrejtőzött, vagy hogy oly tárgyak lesznek feltalálhatók, melyeknek birtoka vagy megszemlélése az eljárás czéljából fontossággal bir. A házkutatást rendszerint annak előzetes kihallgatása előzi meg, a kinél az foganatosítandó, és csak annyiban van a házkutatásnak helye, a mennyiben a keresett tárgyak önként ki nem adattak vagy a házkutatás az adott felvilágosítás után fölöslegessé nem vált. Az előzetes kihallgatás csak rovott előéletű személyekkel szemben és akkor mellőzhető, ha a késedelem veszélylyel jár, vagy ha a házkutatás a közönségnek nyitva álló helyeken történik. A házkutatás rendszerint csak indokolt birói határozatban rendelhető el.
