Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

368 357. szám. (I. 428. lap) csak az irományok (papírok) lefoglalásáról és levelek felbontásáról (Beschlagnahme der Papiere, Brieferbrechung) szól. A javaslat eltérve ama rendszertől, mely a lefoglalásról csak mellékesen a házkutatás rendelkezései között intézkedik, önállóan szabályozza azt. A régebbi felfogás kiindulva abból, hogy a házkutatás czélja ugy is bizonyos tárgyak lefoglalására irányul, ezt mint járulékos természetű intézményt vette figyelembe. A tévedés pedig nyilvánvaló, mert egyrészről a házkutatásnak czélja nem kizárólag tárgyak felkutatására, hanem tettesek és részesek feltalálására is irányul, másrészről házkutatás esetén kivül is felmerülhet bizonyos tárgyak lefoglalásának vagy birói őrizet alá vételének szüksége. Mellőzhetlen tehát a lefoglalásról külön intézkedni, még pedig a logikai sorrend szempontjából helyesebb ama rendszer, mely szerint a lefoglalásra vonatkozó rendelkezések megelőzik a házkutatásra vonatkozókat. Ezt követi a német birodalmi perrendtartás és a javaslat is. Helyesebb pedig azért, mert a házkutatásnak egyik rendszerinti czélja tárgyak lefoglalása, következőleg a lefoglalás jogalapjának, a kiadási kötelezettségnek stb. megállapítása előbbre való, mint a házkutatásra vonatkozó rendelkezések, melyek, a mennyiben nem a tettes vagy részes kézrekeritéséről van szó, a lefoglalási jogban lelik alapjukat. A világosság kedveért a javaslat összefoglalja mindenekelőtt a lefoglalásra vonatkozó általános rendelkezéseket (185—193. §.) és külön intézkedik a levelek, táviratok és egyéb küldemények lefoglalása tárgyában (194—200. §§.). Meghatározza az általános editionalis kötelezettséget, de kényszereszközt sem a terhelt, sem a tanukötelesség alól mentes személyek ellen alkalmazni nem enged. A tulajdonképeni lefoglalásnak külön határozattal való elrendelését követeli, azt rendszerint birói ténynek tekinti és elrendelését csak kivételesen engedi meg a kir. ügyészségnek és rendőri hatóságnak. A lefoglalásnál a terhelt vagy képviselőjének jelenlétét és tanuk alkalmazását kívánja. Irományok lefoglalásánál az átvizsgálást vagy elolvasást a vádtanács határozatától teszi függővé és különös óvatossági és kiméleti szabályokat állit fel a levelek, táviratok és egyéb küldemények lefoglalása tárgyában. E tárgyakra nézve a rendőrség lefoglalási jogát teljesen kizárja, és a kir. ügyészség által eszközölt lefoglalást is birói helybenhagyástól teszi függővé. Még a lefoglalt levelek stb. átvételére sincs hatásköre a rendőri közegnek. Nincs joga másnak, mint csak bírónak a levelek stb. felbontására, és az érdekelteknek értesítése kellő biztosítékok mellett van szabályozva. Ez körülbelől általános képe a lefoglalásra vonatkozó rendelkezéseknek, melyeknek részletes felvilágosítására a következők szolgáljanak. v • ; 'i 1. A 185. §. megjelöli általában a lefoglalás tárgyául szolgálható dolgokat. Ama kijelentéB, hogy vagy a büntetendő cselekményből származó vagy ennek bizonyítékául szolgálható tárgyak foglalhatók le, világos kifejezése annak, hogy a lefoglalás jogczíme nem állhat másban, mint valamely tárgynak a büntetendő cselekményhez való viszonyában. Az első kitétel (»büntetendő cselekményből származó tárgy*) alatt érti a javaslat ama tárgyakat, melyek a büntetendő cselekmény eredményei (pl. hamis pénz, hamis kötelezvény az ellopott, elrabolt tárgyak stb.). E fogalmi kör továbbá magában foglalja a törvény alapján elkobzandó tárgyakat is. De mivel e tárgyak szintén bizonyítékul szolgálhatnak, nem szenved kétséget, hogy a javaslat e kitétellel: *vagy annak bizonyítékául szolgálható tárgyak< nem kíván ellentétet kifejezni a két tárgycsoport között a bizonyítékra való alkalmasságuk szempontjából, hanem a súlypontot arra helyezi, hogy a büntetendő cselekményből származó tárgyakon kivül minden más tárgy is, mely vonatkozásban áll a büntetendő csélekménynyel, lefoglalható. A javaslat a lefoglalás fogalmi meghatározásába nem bocsátkozik. A 185. §-ban általában használja a lefoglalás kifejezést és épen nem kívánja azt, hogy a tárgyak őrizet alá vételét mindig bizonyos formális lefoglalási eljárás előzze meg. Ki akarja kerülni ama visszásságot, hogy a büntetendő cselekmény színhelyén talált uratlan pisztoly, kés, vagy minden értéknélküli, de az eljárás